A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Régészet - Patay Pál: A csíkszentkirályi bronzserpenyő

1. kép. A csíkszentkirályi serpenyő 2. kép. A csíkszentkirályi serpenyő szerkezeti rajza. A fogantyúnak az edény teste felé eső végét terült tölcséralakra trébelték, majd hozzáillesztették a test külső oldalához, de akként, hogy a tölcsér egy szelete az edénytest pereme fölé emelkedett. A fogantyút az edénytesthez 6, a tölcsér széle mellett sorakozó kúpos fejú szegeccsel erősítették fel; fejük a serpenyő külső oldalán van. Végül a fogantyú tölcsérének az edénytest pereme fölé emelkedő szeletét visszahajlították a test belsejébe. Ezzel nagy mértékben mentesítették a szegecsek terhelését és csökkentették azok kiszakadásának lehetőségét. Egyébként a fogantyú mai hossza, az edénytest peremétől mérve 13.7 cm (vége kissé sérült, s így eredetileg valamivel hosszabb volt). A fogantyú felső oldalán - nem pontosan a gerincén és az edénytesthez kissé közelebb - egy 0.6 cm átmérőjű kivágott lyukat találunk. A serpenyőnek tehát a fogantyúba bedugott és egy szegeccsel hozzá erősített, hosszabb fanyele is volt. Segítségével egyrészt nagyobb edény mélyéről, másrészt forró folyadékot is meríthettek. Meg kell még jegyeznünk, hogy az edénytest peremének belső oldalán, pontosan a fogantyú visszhajlított tölcsér szelete alatt egy 2 szegeccsel felerősített foltlemez is helyet foglal. E szegecsek laposfejűek s fejük az edény belseje felé van elhelyezve. Minden bizonnyal még a készítés során, a trébelésnél berepedhetett a perem. A repedés tovaterjedésének meggátlása végett az edényfalat egy folttal összefogták. Mindez még a fogantyú felszerelése előtt történt. Sőt, hogy az edény összképét a folt ne rontsa, a fogantyú helyéül éppen a foltozott részt választották. A fogantyú tölcsérének visszahajlított szeletével majdnem el is tudták takarni a foltot az edény belsejében, míg a két szegecs vége a külső oldalon, miután az a fogantyú tölcsére alá esett, láthatatlan lett. 82