A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Régészet - Patay Pál: A csíkszentkirályi bronzserpenyő

Amint már bevezetőképpen említettük, a csíkszentkirályi serpenyő a maga nemében egyedülálló. Hozzá hasonló ép bronzkori bronzedényt sem a Kárpátokon belülről, sem azon kívüli területről nem ismerünk. Mindössze a kurdi leletben fordult elő egy bronz tárgy, amely a mi edényünk fogantyújára emlékeztet. Sajnos a kurdi leletnek éppen ez a darabja ma már nincs meg, ezért azt csak a Hampel által közölt rajz alapján tudjuk elbírálni.

5 A tárgyat Hampel maga is „edény fogantyú"-jának határozta meg, azonban a leírásaiból a részleteire nemigen derül fény.

6 A közölt, ábra és leírás alapján a kurdi fogantyú ugyancsak megközelítőleg hengeres, az edénytest felé enyhén szűkülő cső volt, amely a kiszélesedő végével csatlakozott az edénytesthez. Az azonban nem állapítható meg, hogy vajon tényleg öntött volt-e, miként arra Hampel szavaiból következtetni lehetne, vagy pedig a csíkszentkirályihoz hasonlóan trébelt bronzlemezből készült-e? A rajzon mindenesetre egymásra boruló lemezszélek nem figyelhetők meg. A fogantyúnak az edénytesttel érintkező, kiszélesedő részét Hampel négyszögletesnek említi. Az ábra alapján alul kerekded, míg felül egyenesre levágott volt. Felső része tehát nem volt az edénytest pereme fölött visszahajlítva. Ennek következtében a felerősítő szegecsek nagyobb megterhelésnek voltak kitéve. Az, hogy a kiszélesedő fogantyúrésznek csak az egyik függőleges szélén lett volna 3 szegecs, szinte hihetetlennek hangzik, hiszen ilyen megoldás mellett a fogantyú egyáltalában nem lett volna szilárdan az edénytesthez erősítve. (Vagy talán Hampel a tárgyat csak a rajz alapján írta volna le, azon pedig a másik függőleges szélén levő szegecslyukakat a rajzoló nem tüntette fel?) Egyébként a fogantyúnak ez a része nem annyira tölcséresnek, mint inkább gömbsüvegszerűnek látszik. Ami a méreteit illeti, amennyiben helytálló az ábrán feltüntetett 1/4 arány, úgy a hossza a csíkszentkirályi edény fogantyújának majdnem csak a fele, mindössze kb. 8 cm lehetett. E formai eltérések ellenére nem kétséges azonban, hogy a kurdi fogantyú is egy edénytesthez - Hampel szerint „pléhedény"-hez - volt erősítve. Sajnos ennek az alakja nem határozható meg. Csak annyi, hogy gömbölyded volt. Tehát az is lehetett a bográcsokhoz hasonló, akárcsak a csíkszentkirályi. A csíkszentkirályi serpenyő korát több jellegzetessége alapján biztosan meghatározhatjuk. Az edénytestnek a Bi típusú bográcsokhoz hasonló alakja és díszítése kétségtelenné teszi, hogy azokkal egykorú. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a Hallstatt Bt időszakban készült. Ugyanerre vallanak a fogantyút az edénytesthez erősítő kúposfejű szegecsek is, amelyek szintén erre az időszakra jellegzetesek. A serpenyővel feltehetőleg együtt lelt másik két edény ugyancsak hasonló5 Hpl., Arch. Ért. XV. (1895). Kép a 102. oldalon, 6. - Hampel ]., A bronzkor Magyarhonban. III. (Bp. 1896), CCXI. t. 6. 6 „Edény fogantyúja, a köpűs fogantyú a nyél beléhelyezésére szolgált, a köpűn az edény hajlított falának vele öntött darabjának széléhez aklákkal volt az edény fala odaerősítve." Hpl., i. m. 100. - „A . . . hiányzó edényről legalább a nyél számára való köpű tanúskodhatik. A köpű hasonlít a lándzsaköpűhöz és abban is összevág vele, hogy át van lyukasztva, hogy a fanyelet annál erősebben lehessen benne biztosítani; a köpű derékszög alatt áll ki egy négyszög bronzlemezből, mely függőleges irányban kevéssé hajlott, de harántos irányban körszelvény idomot képez, egyik függélyes szélén lyukak arra szolgáltak, hogy szögecseken át valami edényfélét erősítsenek hozzá". Hampel ]., A bronzkor.. . 165. 6* 83