A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Régészet - Patay Pál: A csíkszentkirályi bronzserpenyő

Patay Pál A csikszentkirályi bronzserpenyő A debreceni múzeum alapításakor Löíkovics Artúr ajándékából birtokába jutott csíkszentkirályi 3 bronzedény és 21 bronzkarperec - feltehetőleg egy raktárlelet darabjai - Zoltai Lajos közlése révén régóta közismert.

1 A lelet két edényének, a bográcsnak és a csészének bőven van analógiája. A harmadik ellenben, amelyet talán leghelyesebben serpenyőnek nevezhetünk {Zoltai is ezen a néven említette), az egyedi darab. Éppen ez az oka annak, hogy az eredeti ismertetésének eléggé részletes volta ellenére újból foglalkozunk vele. Egyrészt technikai, másrészt alakbeli (tipológiai) sajátosságait vetjük össze a többi bronzkori edénytípuséval, hogy azután mind ezt a leletet, mind magát az edénytípust besorolhassuk a megfelelő helyére a bronzkoron belül és értékelhessük. A kérdéses edény (Ltsz. IV. 1904/36-2) teste mind az alakját, mind a kidolgozását tekintve teljes mértékben a bronzkori bográcsoknak felel meg, közelebbről a Merhart féle Bi típusúaknak.

2 Még abban is hasonló ezekhez, hogy a pereme alatt olyan díszítést találunk, amely maga is sokszor fordul elő rajtuk: 5 párhuzamos vonal fut körbe a perem alatt (jelzése:

3 5A). Különbözik viszont tőlük abban, hogy amíg a bográcsok fenekét talpgyűrű alkotja, addig a tárgyalt serpenyőé megközelítőleg gömbölyű, úgyhogy azon megállani nem tud. Ez tehát már önmagában is arra vall, hogy funkciója más volt, mint a bográcsoké. E funkcióbeli különbség azonban főként abban nyilvánul meg, hogy a serpenyőnek nincs kengyele (és természetesen kengyelakasztója sem), ellenben az egyik oldalán csöves fogantyúval van ellátva, aminek segítségével könynyen lehetett kézben tartani, illetve vele meríteni. A serpenyő testének kiképzését - a bográcsok ismeretében - nincs szükségünk tárgyalni. Peremátmérője 18.2, magassága 9 cm (tehát méreteiben is megegyezik a Bi típusú bográcsok kisebb példányaival, amennyiben majdnem azonos nagyságú a hajdúböszörményi 2. sz. bográccsal

4

). Az edény másik része, a fogantyú, a testtől külön készült egy megközelítőleg hengeresre összehajtott, trébelt bronzlemezből. A lemeznek a fogantyú alján egymásra boruló széleit két szegecs fogja össze. A szegecsek lapos feje a cső belsejében van, míg kívül az elkalapált végük látható. (A szegecsek ilyen állása szükségszerű, ellenkezőképpen ugyanis a szegecs vége a fogantyú belsejében nem lett volna elkalapálható.) 1 Zoltai L., MKÉ III. (1909), 134-136., 7-10. ábra. 2 Patay P., Acta Arch. Hung. 21. (1969) 185. in Mainz. II. (Mainz, 1952), 4. 3 Merhart, G., Studien über einige Gattungen von Bronzegefässen. Festschrift des RGZM 4 Patay P., i. m. 182. 6 Déri Múzeum évkönyve 81