A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

II. táblázat A székipacsirta fiatalok fejlődése a fészek elhagyása utáni periódusban Életkor Csőr Felső végtag Farok Belső Középső Külső Hátsó Súly Életkor Csőr Felső végtag Farok ujj karma Súly nap milliméterben mérve gram 10. 6,6 59,0 12,9 2,0 3,3 2,2 6,5 21,0 12. 7,5 61,0 23,0 3,6 2,5 22,5 14. 7,5 68,0 38,0 — 21,5 16. 8,5 75,0 39,0 — — 20,0 18. 8,8 79,0 44,0 — — — 19,0 21. 9,0 82,2 53,0 6,8 19,0 25. i 9,5 83,0 55,5 7,0 20,0 28. 1 9,6 55,8 7,0 20,5 34. 9,8 83,0 56,0 2,0 3,6 2,5 7,2 21,0 |R*M alatt „vonuló-madár" típusú, hegyes szárnyformává alakul át. Az átalakulás lényege az, hogy az eleinte a szárny csúcsát képező - tehát leghosszabb V. kézevezőt fokozatosan túlnövik először a IV., majd a III. Az utóbbihoz aztán felnő a II. és megközelíti a IV. Ez a szárnyforma az idős székipacsirták jellemzője, amely azonban csak az első vedlés után jön létre. Érdekes, hogy a fiatalok I. (csökevényes) kézevezője kb. 12,5 mm hosszú, tehát hosszabb, mint az öregeké, amelyeknél ez csak 8-11 mm. E toll kb. a leghosszabb kézfedő hoszszúságának a felével egyenlő, és szélesebb, tompább végű, mint a felnőtt egyedeké. A leghosszabb karevező csak az V. és VI. kézevező hosszát éri el. A leghosszabb másodrendű fedőtoll hegye a fiataloknál a VI. és VII kézevező, az időseknél a IV. és V. kézevezők hossza közé esik. Ha arra gondolunk, hogy az egyedfejlődés a törzsfejlődést is tükrözi, akkor a szárnyforma átalakulás folyamatát esetleg a Calandrella brachydactyla származásának tisztázásához is felhasználhatjuk. Az öregek és a fiatalok közötti különbség nemcsak a méretekben, hanem a tollszínezetben is jelentős, sőt az utóbbi még feltűnőbb. A teljesen kitollasodott és az első vedlésen még át nem esett fiatalok az ún. fészektollazatot viselik. A tollazat színének összbenyomása élénkebb és sötétebb árnyalatú, mint az öregeké és ez a különbség távolabbról is észrevehető. A test felső részének (fejtető, nyak, hát, felső farkfedők) tollai földbarnák, közepük némileg világosabb. A fejen, nyakon keskenyebb, a többi tollon szélesebb körbefutó okkersárga szegély látható, mely a toll csúcsi részén fehérbe megy át. Az egymásra fekvő tollak csíkos mintázatot alkotnak (a fejtetőn 5-6 párhuzamos sorban) a fehér csúcsfoltok pedig a fiatalok tollazatára annyira jellemző gyöngyszerű, pettyes összbenyomást hozzák létre. (Lásd 39. kép.) A madarat oldalról szemlélve, a fejen legfeltűnőbb az élénk, fehéres okkersárga szemöldöksáv, mely alatt a fültájék földbarna foltja sötétedik. Ezt mindkét oldalon egy-egy ívalakxi 61