A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

világos sáv határolja, mely a toroktájról halad vízszintesen hátrafelé. A nyak oldalai világos földbarnák. A torok hófehér. A csőrzugtól lefelé mindkét oldalon egy-egy sötétszürke, 6-7 mm hosszú barkó húzódik lefelé. A begy és melltájon halvány okkerszínű alapon számos, nagyjából függőleges sorokban álló, nagy, kerek, sötétszürke petty látható. Emiatt fiatalok inkább az erdei pityerre, mint pacsirtára emlékeztetnek. A pettyek kétoldalt a szárnyak mentén a test oldalaira is lehúzódnak. Ugyanakkor a fajra jellegzetesnek mondott, két nagy nyakfolt e korban még nem alakult ki. A mell pettyes jellege csak átmeneti jelenség, és az Alaudidae család tagjai közti rokonságot jelzi. Az altest többi része, a begy aljától az alsó farkfedőkig tiszta fehér. A kéz- és karevezők sötét földbarnák, világos okkerszínű szegéllyel. E szegély a keskenyebb zászló mentén keskenyebb és élénkebb sárga, mint a szélesebb zászló felől. A tollak csúcsi részén a fehér folt megtalálható. A kéz- és karevezők fedőtollai az evezőkhöz hasonló színűek. Az okkerszínűen szegélyezett sötétbarna kormánytollak hegyi részén nincsenek fehér csúcsfoltok. A 2-2 pár külső farktoll már a vedlés előtt is a fajra jellemző színű. Az iris, a csőr, a lábak és a karmok színe változatlan, a tojásfog még másfél hónapos korban is sejthető. A nyelv és a szájpad színe tovább világosodik, narancsszínűből sárgásrózsaszínűvé. A nyelv - de főleg a csőrpontok elhalványodtak. A SZÉKIPACSIRTA VISELKEDÉSE, SZOKÁSAI A terepen a székipacsirta már az első szempillantásra is egy állandóan mozgó, élénk madár benyomását kelti a szemlélőben. Többnyire szapora léptekkel halad vagy egérgyorsan fut. Megindulása vagy megállása hirtelen történik, mely miatt mozgása rándulásszerűnek tűnik. Futás közben ritkán ugrik is Evező IL III. IV. V, 10. ábra. A székipacsirta fiatalok II-V. kézevezőinek fejlődési stádiumai. (Szerző rajza) 62