A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

bikanyakú, sűrű vérű, ugyancsak kálvinista érzékiség, mely nyerseségével megriaszt, de forróságával megkap, erős biblián-táplált, tehát ugyancsak „kálvinista" magyar nyelv, amely már nemcsak Adyval, hanem a XVI. század Ady-őseivel, az Átokról zsoltározó Szkhárosi Horvát Andrással s a többiekkel tartja a kemény rokonságot. S ezen a ponton egy talán nem felületes megállapításhoz jutunk el, mely a kis kötetet külön megbecsülésre méltatja. Az új magyar líra fejlődésében van egy mozzanat, mely minden felekezeti esztétizálás utálatos nyegleségétől távol írom ezt, a XVI. sz. forradalmárjaira., a bibliafordító s jeremiádíró prédikátorokra mutat vissza. Adynál - a Baudelaire-rel és Verlainenel vádolt Adynál - érezzük ezt elsősorban, de tanítványai: mint Oláh Gábor, Bodor Aladár, s most Szombati-Szabó István is, a hagyomány elevenségéről tesznek tanúbizonyságot. Még az is meglehet, hogy e tanítványokban, a debreceni költőkben Ady nélkül is megszólalt volna ez a magyarságával, ótestamentumi fantáziájával, sötétségével és erejével értékes hagyomány s érdekesen színezte volna új líránk egyéb forrásokból is gazdagodó értékeit. így, hogy éppen Adyban - a legjelentősebb lírai reprezentánsban jelenül meg a legtökéletesebben az említett lírai hagyomány, kisebb jelentőségre szoríthatja a többieket, de érdemük mégsem vitatható el."

73 Midőn megjelenik a kötet, már sátoraljaújhelyi segédlelkész,

74 s javában áll az első világháború, melynek vihara véglegesen elszakítja nemcsak Debrecentől, de a régi pátriától is. Lelkész-szolgálatát híven teljesíti, felnő feladata nagyságához, nem esvén pillanatra sem a háborút örömmel üdvözlők hazaffyas pátoszába. Ami már nem az iskolának, de megvívott élet-csatáinak köszönhető. 73 Tóth Árpád: Szombati-Szabó István: A Halál parkja. Nyugat, 1915./II., 1236. 74 Levéltár, XXXV. Sátoraljaújhely.