A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe
íez vonják. Mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy 1908-ban a Kollégium, s i Csokonai Kör jelentős támogatásával kicsi, de vaskos könyvet ad ki eddigi terseiből válogatva, Pirkadatkor címen/" 8 Beköszöntő darabjában így vall: „Nevetheted azt is, hogy én nem futongok Idegen vezérnek tévjáró nyomába! Az én szívem, vérem, gondolatom, lelkem Örömestebb tekint fürtös magyarjára! Lehet, nem hazudtál. . . Ócska e poézis .. . Könnyű megérteni. . . Kiment a divatból. . . De a szívem, látod, nem akar tanulni Öneszökbe őrült idegen nagyoktól." (Önvédelem. - Levél egy modern poétához.) A fogadtatás városszerte elismerő. Nem is lehetett másképp: a Csokonai íör védjegye volt a kötetre ütve. Költője tehetségét, versretermett voltát, zenei lallamkészségét általánosan elismerik, elemzik és méltányolják. Csupán a gonlolatok mélységében kétkednek némileg, ám bizonyosra veszik, hogy a férfiaodással elmélyülni fognak. 49 Érdekes, az ifjúság, s Szombati-Szabó modern irodalommal szemben megíyilvánuló bizonytalanságaira jellemző a bírálat, melyet a költő barátja Marjay jéza ír a kötetről. Az a Marjay Géza, aki szerkesztői beköszöntőjében a molern eszmék, s az új költészet harci riadóját fújja, itt, ebben a bírálatában azt dvánja leválasztani Szombati kötetéről, ami a modernség irányába mutat: az ntim hangot, a „disszonanciát", s azt, ami alapvetően, magatartásban változat a régi költészeten. „ .. . a művészt csak otthon szeretjük pongyolában látli. Mikor a világ elé lép, akkor öltse magára ünneplő ruháját, s tisztán, hófeíéren lépjen elő, mint a zsidó főpap a szentek szentébe." 50 Annyi azonban jogos i bírálatból, s igaz: túl bő a válogatás, túl sok az ujjgyakorlat, amit bizonyít i két év terméséből összeállított könyv tizennégy íve is. Ettől eltekintve azon>an Marjay Géza is - mint általában egész Debrecen - Szombati költői egének iltalános pirkadásaként üdvözli a kötetet. Marjay Gézának, a főiskolai lapok főszerkesztőjének véleménye - kisebbtagyobb eltérésektől eltekintve - feltehetően az önképzőköri fiatalság általáLOS álláspontját tükrözte. - Annál váratlanabb hát a fővárosi Vasárnapi Újság tirtelen lecsapó kritikája, mely éppen a mindenki által dicsért jellegzetességeLet állítja pellengérre, bár adózik némi elismeréssel a költő tanultságának is. ,Ezekben a versekben, bár színvonaluk éppen nem valami magas, van valami nelegség és közvetlenség, amely rokonszenvre hangol irántuk. A szerző anyáról énekel, akit szentimentális színekkel, de őszinte érzéssel rajzol, szereinérői, melyben sok szó van a szenvedélyről, de kevés van a szenvedélyből mafából, eszméket is énekel, melyek nem újak és nem is megdöbbentőek, de inelligens főre vallanak. Szóval lehet a verseket dicsérni, de csak fenntartásokéi s ami jó van bennük, az sok gyöngeséggel keveredve jelenik meg. Legfőbb >aja azonban az, hogy nincs egyéni nyelve, egészen a régi irodalmi konvenciók ciesgyéjén halad, alig van egy képe, fordulata, amely a közvetlen szemlélet 8 Pirkadatkor. (Debrecen, 1908.) 9 Pirkadatkor. (Debrecen, 1908.) Július 5. 0 Zsigmond Ferenc i. m. 179.; Marjay Géza: Pirkadatkor. DFL. 1907-08/152-153. 463
