A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

Nyugatos hatások mintáján, s a XIX. századvégi szecessziónk felburjánzásából, s mert az élet társadalmi feltételei is úgy megértek, hogy a társadalom képes volt magára ismerni egy új irodalomban, olyan alkotógárda áll elő, mely a XIX. századit tagadó művészetünkből - tehát első szecessziós nemzedékünkből indulva, annak természetes folytatójaként elég erős volt minden kezdeményt továbbvinni. S mert törődniök nem kellett az úttörők nehézségeivel minőségileg magasabb szinten. - Komjáthy, Reviczky, Kiss József, Makai Emil, Heltai költészetén növekedett ez a nemzedék, s az elődök költői életművét ki-ki igyekezett egyéniségének megfelelően, s divatos nyugati minták átvétele segítségével továbbgondolni, s majd szintézist létrehozni. De midőn csak elindultak, ki-ki a maga legjárhatóbbnak vélt útján célja megvalósítása felé, midőn még csak első lépéseiket teszik, előttük már kész szintézis tornyosul: szerencsés életrajzi és egyéni adottságainál fogvást: Adyé. - Ismételjük: szerencsés társadalmi s egyéni adottságok szerencsés konstellációja folytán Ady ugyanazt a fejlődési utat járta be, mint nyugatos költőtársai, de lépéseit hamarabb, s általánosb érvénnyel tette, s tehette meg. Ady valamennyi kortársa eljut addig a pontig, ahol érdekei és kezdeményei találkoznak, illetve ütköznek Adyéval. Midőn a költészetfolyamat logikus továbbgondolásában - ki korábban, ki később - eddig a pontig eljutnak, felismerve a karambol veszélyeit hirtelen irányt váltanak, vagy szűkebb térre korlátozzák addigi maguk: kerülik az epigonizmust, vagy csak egyszerűen vádját. Ily módon a nyugatos kortársak kétféle magatartást tanúsítanak vele szemben. Az egyik típus, amelyik nem enged, legalább nehezen hatásának. Csak akkor kerülnek rövid időre az adyzmusok sodrába, midőn keskennyé szűkül, s felgyorsul a vezér körül költészetünk sodra. Minthogy nem kívánnak epigonok lenni, a tribün szavait legnyilvánvalóbban kimondó Ady szavait ismételgetni, más irányba fordulnak, olyan útra, mely nem illik költészetünk fő vonalába. Erre csak Ady halála után térnek, ekkor engednek hatásának, követik példáját sokban, poétái s etikai tekintetben, a háború által megváltozott politikai és erkölcsi helyzet szorításában. Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula stb. útja a könnyebb, sanzonszerű daloktól, az erkölcsi felelősség teljesebb vállalásához vezet. A másik csoporté ellentétes irányú. Akik rögtön, s fiatalos hévvel engedtek hatásának - poétái s etikai tekintetben - később szükség szerint lesznek könnyű dalosokká, s így szükség szerint kanyarodnak vissza az Ady előtt dívó líra sanzonosságához. Általában még Ady életében (Dutka, Oláh Gábor, Ernőd Tamás stb.). A háború alatt, s a megváltozott politikai viszonyok közt aztán ki-ki egyéniségének, új életkörülményeinek, s egzisztenciális helyzetének megfelelően engedi érvényre jutni egyik vagy másik - etikai vagy költői - hatását Adynak. A fő szólamot vivő Ady mellett így alakulnak ki mellék-, alt- vagy basszusszólamok, de a kontrapunkt elveinek megfelelően, ebben a zenekarban minden alkotórész egyaránt fontos: így lesz teljes a zenekari hangzás. Ám Ady nemcsak poétái tereken, formai vagy kifej ezésbeli problémák megoldásával vívta ki magának a szintézist: eszmei-tartalmi vonatkozásban is. Neve - már életében, sőt még indulása idején - nemcsak költészeti, de a szellemi és társadalmi lázadás, a forradalom jelképe lett. Monarchista politikánk túlfeszítése idején ő lett az ellenpólus, az értékek kiválasztására szolgáló és létrehívott negatív sarok, katód, mely megindítja az oldódás, a bomlás, de az érték-kiválasztás folyamatát is. Szintézise - ezért is igazán annak nevezhe448