A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

Ami a székipacsirta énekén kívül észlelhető egyéb hangjait illeti, elmondhatjuk, hogy ezek nem feltűnőek, és dalához hasonlóan csekély variációt mutatnak. Hívogató ja rövid, éles, hangsúlyos és jellegzetessége, hogy a dalban soha sincs meg. Érdes, kevéssé csengő, prrt, vagy még inkább csrrt, csirr, esetleg csip-csirrip hangokkal adható vissza és a mezei verébéhez hasonlítható. Hasonló hangokat hallat felinduláskor, üldöztetéskor, tovarepülésnél is. Néha felismerhető hangjában molnárfecske, csicsörke, pipiske és barázdabillegető elem is. Aggódását fészke körül ciri-cikk, cri-cikk hangon, vagy függőcinkére emlékeztető panaszos lejtésű ciüüü hangon fejezi ki. A dal bevezetőjénél hallatott elnyújtott vii hang néha tovaszálláskor is hallható tőle. Az alábbi táblázat a költési periódus egyes stádiumaiban megfigyelt átlagos énektevékenység-tartam változásait tünteti fel: érkezés utáni napok: énektartam 10-20 mp (nászrepülés nélkül) párzás idején: énektartam 1- 2 perc, maximum 3 perc fészeképítés alatt: énektartam 5- 6 perc, maximum 8 perc kotlás, fiókanevelés: énektartam 6- 8 perc, maximum 26 perc Fészeképítés, költés Megérkezés után csakhamar kiválasztják a párok a revirt. Lassan elülnek a heves harcok, amelyekben a hímre hárul a feladat, a kiválasztott helynek a fajtársaktól való megvédése. A revirt a tojó választja ki és ugyancsak ő szemeli ki a leendő fészek helyét is. Ez egy-egy populatióban az egyes pároknál nagyjából egy időben zajlik. A fészek építésének kezdete a madarak megérkezte után 10-14 nappal indul. Ennek időpontjában eltolódást csak a hosszantartó esős időjárás okozhat. Ilyenkor ugyanis a talaj teljesen átnedvesedik, sőt víz alá is kerülhet. Különösen érvényes ez a szikes puszták aránylag magasan elhelyezkedő vízzáró réteggel rendelkező szerkezete miatt. Egészen kedvezőtlen körülmények között (korai, tartós, nagy meleg, ennek következtében a növényzet idő előtti elszáradása és ezzel a rovarvilág megfogyatkozása), a költés el is maradhat, legfeljebb egy-két megkezdett és félbehagyott fészek található a területen. A fészek helye mindig a revir legoptimálisabb részén van. E részek jó tájékozódási lehetőséget nyújtanak a kotló madárnak, de a nyílt, ritka és alacsony növényzet (akár a tengerparti, akár a félsivatagi biotópokra gondolunk), még megfelelő védelmet, ill. takarást és ezzel együtt kellő biztonságérzetet nyújt. Mastrovic szerint a székipacsirta akár évek hosszú során át is ugyanaz alá a bokrocska alá építi fészkét, ha zavarás nem éri. Ez természetesen az egyéves, vagy évelő növények esetében (és ezek képezik a többséget) aligha képzelhető el, magam sohasem észleltem. A szélsőséges meteorológiai viszonyok erős nyomokat hagynak a terület felszínén és annak mikrostruktúráját egy-egy év alatt jelentősen átformálhatják. A fészekgödröt a tojó kaparja ki (18., 19. kép)., emellett azonban felhasznál, ha ritkábban is természetes talajmélyedéseket (20. kép), valamint régi marha- és lópata nyomokat, kocsi kerékvágásokat is. (21. kép.) A fészket, amennyiben lehetősége nyílik rá, kis Tamarix bokrocska, Festuca csomó, bogáncs- vagy üröm tövecske alá építi. Az utóbbi növényt főleg a longipennis alfaj részesíti előnyben. Ez az elhelyezési mód ugyanis azt eredményezi, hogy a növény egyrészt elrejti a fészket, másrészt pedig „napernyő" szerepet is tölt be (22. kép). A székipacsirta ezen túlmenően a fészekgödör kialakításakor a 37