A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - P. Brestyánszky Ilona: Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban

török urak kedvét kereső udvarlás sikeresítése végett. Az ilyen szívlágyító aján déknak való műveket nemcsak az ötvösöktől vette meg alkalmilag, hanem előrelátásból adó tejében is elfogadta polgáraitól." A városi tanács újévkor megajándékozta az erdélyi fejedelmeket, a budai, egri basák, szolnoki bégek jóindulatát az ugyancsak gazdag ajándékokkal biztosította hivatalbalépésükkor, újévkor, minden főbíróválasztáskor és az évente kétszeri adófizetéskor. Szent György és Szent Demeter napján. Az 1611-ik esztendőben például négy aranyos kést, két veres bársonyos, két aranyozott cápás szablyát, három aranyozott csákányt, 1612-ben három aranyozott botot, öt aranyozott, bársonyhüvelyű szablyát, három aranyozott, veres bársonyos pallost és csákányt, 1617-ben pedig négy aranyozott ezüstbotot, négy aranyozott, részben cápás és veres bársony hüvelyű kardot, két aranyozott csákányt, három pallost és egy nyakba való láncot küldtek Budára.

7 Báthori Gábor erdélyi fejedelemnek 1611-ben újévi ajándékul „négy girát nyomó aranyos kupát"

8 és egy „merő aranyos bársonyos szablyát"

9 küldtek. Bethlen Gábor a városi tanácstól csak az 161 l-es, 1617-es, 1618-as években botot, „cseppös kocsit" lószerszámmal és „harmadfél girás ezüstkupát" kapott. Jólétük emelkedésével a „civis"-eket is a nemesurak pompakedvelésének utánzására ösztönözte a hivalkodás vágya, s a különféle ötvösművek, ékszerek birtoklása státusszimbólummá vált. Az öltözködés, a fegyverviselet és a különféle lakomák az ötvösök működésének tág teret biztosítottak. Ha ehhez hozzávesszük azt a közgazdasági tényt, hogy a bizonytalan időkben az arany és ezüst, a kincsfelhalmozás a nem múló gazdagságot is jelentette, nem csodálkozhatunk azon, hogy a jobbmódú debreceni polgárok lakásaiból a XVII.-XVITT. század folyamán nem hiányozhatott az ötvösmunka, néhány aranyozott ezüstpohár, kanna, kés, kanál és az arany ékszerek, gyűrű, lánc, pártaöv, szablya, finomművű mentegomb. Ennek szemléletes példái a hagyatéki leltárak. Özv. Fekete Jánosné pl. az 1630-as években Anna nevű leányának örökségképpen pénz mellett „egy aranyos fél öreg kupát, egy verite aranyos öreg serleget, egy kisded aranyos összejáró kupát. . ., három egybejáró poharat. . ., egy udvari poharat. . ., másik udvari poharat... és egy öreg fehér poharat" adott.

1

" Ifjabb Váradi Szabó Mihály kalmár hagyatékában 1717-ben" a pénz mellett 8 ezüstkanál, egy gyöngyös párta, két gyémántos aranygyűrű, négy gyöngyös gyűrű, egy aranyos ezüstkanna, egy lábas öblös aranyos ezüst pohár, egy udvari ezüst pohár, egy fedeles lábas, aranyos ezüstpohár, egy gömbölyös cifra aranyos pohár, ezüsthüvely és különféle ezüstgombok, Oláh István szenátor hagyatékában ( -\- 1749) egy pohárszékre való ezüst, 12 kanál, két pár ezüstnyelű kés, „tobákos és pézsma ezüstpixis" mellett meglehetősen sok ékszert találtak. A leltár idevonatkozó része fényt vet a XVIII. századi előkelő cívisek fényűző öltözködésére is, amikor az ingóságok között: „két sor nyakbavaló jóféle orientális gyöngy"-öt, egy bogláros gyöngyös pártát, más „viseltes" gyöngyös pártát, boglár nélkül, kisleányoknak való gyöngyös pártát, gyöngyös-aranyos nyakszorítót, fekete pántlika nyakszorítót, néhány jóféle gyönggyel, egy 17 rubintos ,öregboglárt" kisebb köves boglárral, nvakszorítónak való 21 darab „rubintos boglárt", gyönggyel fűzött két kisboglárt, „kétrőfnyi ezüstaranyos nyakbavaló láncot", két aranygyűrűt 9-9 gyémánttal és rubinttal, arany pecsétgyűrűt, két „alföldi gyöngyös ezüsttű"-t, hajtűzőt, ezüst7-8-9 Zoltai i. m. 44. 10 Zoltai i. m. 42 11 Zoltai i. m. 43 362