A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

gyökerű már elfajzott s szaporításra nem alkalmas. A májusban már felnövekvő magas szárakat bokronként összekötötték, hogy azok le ne dőljenek. Karózást itt nem alkalmaztak. A kötözésen és a gyomirtáson kívül a magtermesztés más munkát nem is igényelt. A termést érés után, augusztus végén szárastól (a hagymát bördőstől) levágták, odahaza a tornácon megszárították, majd kézzel kidörzsölték. Kivételesen akadt, aki több magot termesztett s ez kis görbe fa husánggal ponyván verte ki a magot. A nyert apró magot szelelés és rostálás után vászon zacskóba vagy cserép edénybe töltötték s a padláson tartották eladásig vagy a következő tavaszig. Általában csak önellátásra termesztettek 2-5 litert, rendszerint maradt azért némi felesleg s ezt kis zacskóból piacon árulták az asszonyok. A hagyma-, zöldségmag igen drága volt s kis mennyiség kellett belőle. Ezért decis nagyságú csuprokkal, nem egyszer gyűszűvel mérték. 8. Meg kell emlékeznünk a bördős hagyma termesztésről is. Ez lényegében duggatott hagyma, melyet abból a célból ültettek, hogy korai zöld hagymát nyerjenek. Ezért erre a célra nem is a teljesen kiszikkasztott sutos hagymát alkalmazták, hanem az előző évi termésből kiválogatott legapróbb példányokat, melyeket csak a padláson, a kémény tövében szikkasztottak egy kevéssé, így 5. kép. Verem, kontyos kunyhó mintájára. Derecske. 1953. 269