A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: A derecskei hagyma- és zöldségtermesztés

6. kép. Lapos verem. Derecske. 1953. ez gyorsabban csírát hajtott, mint a sutos hagyma. Éppen ezért legtöbbjük magszárat, bördőt is eresztett, melyet aztán a második gyomlálás alkalmával le kellett tördelni. A bördős hagyma ültetése úgy történt, hogy a duggatásra szánt apró hagymát az ősszel vagy kora tavasszal felszántott, előkészített földön elszórták - mint a magot -, majd pászmánként haladva egyenként kézzel 3-5 cm mélyen beleduggatták a földbe. így sem kaptak tehát sorokat, hanem szabálytalanul helyezkedtek el a tövek. Olyan is előfordult, hogy a bördős hagymát a maggal együtt szórták szét, ugyanazon a parcellán, hiszen mire a magról kelt hagyma növekedni kezdett, a bördős hagymát már felszedték és értékesítették. Jó idő esetén már április közepén volt olyan, amelyet fel lehetett szedni s aztán 8-10 szár zöldhagymát tengeri csuhával, gyékénnyel, kákával, esetleg kenderfonalallal összekötözve, csomónként árulták. A csomókba kötözött zöldhagymát a piacra járó asszonyok májusban már ezresével árulták. Legtöbbször maguk a termelők szekérrel vitték a vásárra a zöldhagymát, a nagyobb gazdák azonban inkább kofa asszonyoknak adták el, akik karon hordható vesszőkosarakban, azt néha hátukra és mellükre kötve, cipelték a zöldhagymát a piacokra. Olyan is előfordult, hogy a bördős hagymát a zöldséggel vetették egy táblába, mivel a korán felszedett zöldhagyma a zöldség növekedését nem gátolta. A hagyma-, zöldség műveléstechnikája tehát rendkívül kezdetleges, fő vonalaiban évszázados hagyományokat őrzött meg. A korszerű hideg-, melegágyas, öntözéses termelésnek itt nyomát sem találjuk s mint láttuk, még a soros művelés is csak az 1930-as években jelent meg, de mire általánosan elterjedt volna, már a hagymatermesztés egész hagyománya elsorvadt. .270