A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

mányos kutatás és a műszaki fejlesztés hatékonyságának növelése. A gazdasági mechanizmus reformja által teremtett igények és lehetőségek ezt csupán meggyorsították, mert a szocialista állam, a szocialista társadalom és a tudomány érdekei közösek. A konkrét gazdasági céljainkhoz kapcsolódó kutatások gyümölcsözően járultak hozzá iparunk és mezőgazdaságunk fejlesztéséhez. Azt sem szabad számításon kívül hagynunk, hogy a világgazdaságban végbemenő rohamos technikai, technológiai fejlődés a mi gazdasági életünkben is kötelezően írja elő az egyre újabb tudományos eredményekre való támaszkodást, az elmélet és a gyakorlat egymáshoz minél erőteljesebb közelítését. Ha a statisztikákat nézzük, azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarország és a többi szocialista ország nemzeti jövedelmüknek közel akkora hányadát fordítják kutatásra és fejlesztésre, mint a fejlett tőkés országok. A tudományos kutatás egyrészt káderképzés, mégpedig a műszaki fejlesztés új vívmányait a gyakorlatba átültető szakemberek képzése. A tudományos közéletben, a tudományos káderképzés és minősítés, a kutatók cseréje, az utánpótlás és a vezetők kiválasztása igen fontos feladat. A legfelkészültebb fiatal kutatók és a nagy tapasztalatú idősebb tudósok együttműködése elengedhetetlen céljaink eléréséhez. „Néhány újonnan felszerelt intézet kivételével a kutatás eszköz-ellátottsága kedvezőtlen, . . . s ezt a kedvezőtlen helyzetet a létszám növelésével próbálják kiegyensúlyozni. Ennek eredménye aztán az, hogy az ország kutatási bázisának létszámadatai - összehasonlítva a nemzetközi arányokkal - kedvezőek, az eszközellátottság pedig a nemzetközi színvonalhoz képest elmaradott." (Aczél: Tudománypolitikánk irányelveiről. Előadói beszéd a KB 1969. június 29-i ülésén. 44.) Ez általában a tudományos hálózatra vonatkozik. Ha a nemzetközi viszonyokkal a múzeumokat is összehasonlítjuk, az arányok ezen a téren is igen eltérőek. Nálunk igen magas a múzeumi kutatók száma, s ehhez viszonyítva a tudományos-technikai dolgozók létszáma aránytalanul csekély. Az eszközellátottság a múzeumok esetében a műszaki munkát végzők számára elengedhetetlen, mivel ők képesek a begyűjtött tárgyakat a tudományos feldolgozás és kiállítás számára időállóvá „varázsolni". S egyelőre a muzeológiának eddig ez a legmostohább, legelhanyagoltabb ága elsősorban létszám szempontjából, másodsorban azért, mert pl. restaurátorképzés egyetemi vagy főiskolai szinten szinte egyáltalán nem folyik, csak 1-2 hónapos tanfolyam keretén belül. Ha ez a generáció - amelyik a tudományos alapokon nyugvó korszerű restaurálás megteremtője - elhagyja a múzeumokat, akkor problémák jelentkezhetnek ezen a téren is. Ha azt valljuk, hogy elsősorban feladatokra, célokra és nem intézményekre kell koncentrálnunk erőinket, akkor napjaink megoldásra váró tételei közt kell szerepelnie a múzeumi műszaki gárda kiképzésének, anyagi megbecsülésének, és létszáma növelésének szükségessége. Az 1969-ben lefolytatott szakmai felmérés adatait értékelte Mészáros Márta (Múzeumi Közlemények. 1. szám. 43-47.), mely egyszersmind a központi szemléletet is tükrözi egy lényeges kérdésben: „a muzeológus létszám tervezett fejlesztésének arányai" témában. A jelen állapottal való összehasonlításból kiindulva megtudjuk, hogy a muzeológus szakágazatokban melyik tudományágban várható a szakmuzeológusi létszám növekedése, illetve csökkentése a tervidőszak végére - 1975-re. Ebből a felmérésből világosan kiderül, hogy bár csökkenés lesz egyik-másik muzeológus szakon, az összes növekedés mégis 4,7%-kal lesz nagyobb. Te623