A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945–1951 között
élet irányítói, a megvalósulás során létrejövő félreértések, hibák azonban a debreceni művészetben is komoly ellentmondás forrásaivá váltak az 1948 utáni korszakban. A csoport kiállításai 1949-51 között A fordulat éve művészeti életünkben is korszakhatárt jelentett. Az 1943ban történt kezdeményezések (pl. Közösségi Művészet Felé, Száz Magyar Művész stb. kiállítások) új hangot ütöttek meg a magyar képzőművészetben: a munkaábrázolás, a dolgozó emberek életével foglalkozás fokozott követelését. Döntő irányt a Nemzeti Szalonban, 1949 őszén rendezett első Szovjet Képkiállítás adott, ennek tanulságául a szocialista realista alkotómódszert követendő normaként állították a művelődéspolitikusok a magyar művészek elé. Az ezt követő I. Magyar Képzőművészeti kiállítás, majd a „Dolgozó nép alkotmánya" tárlat e szellemben került meghirdetésre és megrendezésre. A kritikus 1 ' a tematikusságot, közérthetőséget dicséri: „az új képnek van újra meséje és van újra hőse. A művészet újra íelismerte ábrázoló hivatását, s ezzel párhuzamosan újra élő eszméket konkretizál". Vezető művészünk ugyanekkor felhívja a figyelmet a képzőművészet és irodalom különbségére, a narratív jel* legű festészet veszélyére, a tévedések lehetőségére. 10 Az első szovjet képkiállítás döntően kihatott a debreceni csoport életére is. A titkár az 1949. évi őszi tárlat elhalasztását kéri: „Legközelebbi kiállításunknak mindenképpen olyannak kellene lennie, ami a szocialista realizmus alapjait tükrözi. Erre kötelezi a magyar képzőművészeket a Budapesten megrendezett átütő sikerű szovjet képkiállítás". 11 Az őszi tárlat mégis megrendezésre kerül a múzeumban Sztálin 70. születésnapja tiszteletére, december 21től. Ezen kívül az 1949-es évben csak egy vándorkiállítást rendezett a csoport. 1949-ben Toroczkai a Szabadszervezet főtitkára lesz, fokozatosan biztatja a debreceni csoportot országos szereplésre, s Péccsel, Kecskeméttel való cserekiállításokra. A debreceniek azonban minden szerepléstől visszavonulnak, a Budapesten már előkészített csoportkiállítást lemondják. Az elkedvetlenedés oka a számbeli, és ezzel együtt színvonalbeli megfogyatkozás (Adler és Dienes Klára Egerbe, Tamás Ervin Budapestre, Bánszky Tamás Makóra költözött), a rossz lakás és anyagi viszonyok. Legfőbb baj azonban az eszmei tisztázatlanság, a szocialista realizmus nem-, illetve félreértése. Ezt a tanácstalanságot vallja be Menyhárt József évvégi jelentésében: „Többre is tellett volna erőnkből - azonban merjük megvallani, nem látjuk egészen tisztán feladatainkat". Ez az eszmei válság egybeesett a szervezeti válsággal. Az 1949 őszén alakult Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 1949-50-ben együtt élt a Szabadszervezettel, majd győztesen került ki. Az 1950-es év Debrecenben is intervallumot jelentett. Az 1950. január 18-án megtartott tisztújító gyűlésen ismét Menyhárt Józsefet választották titkárnak. Ballá, Holló, Hrabéczy, Félegyházi, Menyhárt, Veress, Dienes szövetségi tag lesz, 1951. április 18-án megalakult a szövetség debreceni munkacsoportja. Egyúttal a Szabadszervezet debreceni csoportja megszűnt. 1949-51 között országosan is ritka az egyéni kiállítás, Debrecenben csak csoportkiállításokat rendeznek. Előtérbe kerül a népművelési munka, gyako9 Szegi Pál: A műfajok gazdagsága, „Szabad művészet" 1950. 9. sz. 321. 10 Bernáth Aurél: A szocialista realizmus problémái „Magyar Művészet" 1949/70. 11 A csoport 1949. október 16-i jegyzőkönyvéből (DMA). 460
