A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Néprajz - Salamon Anikó: Nádsípkészítés a Hortobágyon

Földet itt általában nem vettek, csak béreltek, még abban az esetben is ritkán, ha véglegesen Magyarországon telepedtek le. Ugyanis rendkívül intenzív termelésmódjuk (évente 3-4 termést húztak a földről), a sok öntözés, mely a talajt kilúgozta, megkövetelte, hogy négy-öt évenként más és más földön telepedjenek le. Később, a két világháború között néhány esetben már előfordult, hogy hoszszabb ideig gazdálkodtak egy helyen és itt igyekeztek a talajerő pótlást is megszervezni.

19 Ha a bolgárkertészetet a magyar kertekkel összevetjük, rögtön szembetűnőek a különbségek: 1. A bolgárkert bérelt földön alakult, önálló üzemegység (nem egy tágabb parasztgazdaság része). A bérbeadók sok esetben maguk a városok, ahol a volt belső legelők helyén a bolgárkertek képezték a városok un. „zöldövezetét". 2. Eleve piaci igények kielégítésére építenek. Ezért a bolgárkerteknek csak piacok közelében volt rentabilitása, ahol az árusítást maga a kertész és családja oldotta meg. 3. A piaci igények vezették egyrészt a primőr áruk, másrészt a minőségi (főként mutatós) áruk termelésére és az áruk megfelelő kiállítására. Ugyancsak a piaci igények miatt szükséges a termelés olyan ütemezése, hogy a zöldségek minél nagyobb időegységben rendelkezésre álljanak. Ezt úgy oldják meg, hogy a leszedett vetemények helyére azonnal újat ültetnek. Így lehetővé válik, hogy ugyanazt a parcellát kora tavasztól késő őszig három-négyszer is beültessék, s a termést ennyiszer értékesítsék. 4. A bolgárkertészet alapvető jellegzetessége az öntözés. Az öntözéshez a vizet közeli csatornákból, folyókból sajátos vízemelő-szerkezettel, az un. bolgárkerékkel emelték ki. Ennek több változata ismert; van olyan, amelyet a gyorsfolyású folyóvíz hajt, tehát önműködő. Másokat - nálunk ez volt elterjedve - emberi, vagy állati erővel, áttételes járgány szerű szerkezettel hajtottak. (2. kép.) Az egyszerű, barkácsmunkával készült vízemelő szerkezetnek a folyóvíz állásától, gátrendszerétől, magasságától függően szintén sok változatát ismerjük.

20 A kiemelt vizet aztán csatornarendszerrel juttatják el az egyes növényekhez. A drágább permetező öntöző-berendezéseket, vagy a lapátoló öntözést nem használták. A bolgár rendszerű szivárogtató öntözés kétségtelenül a legolcsóbb öntözésfajta. Sok előnye mellett hátránya az, hogy elég hamar kilúgozza a talajt, így több évi használat után a talaj szerkezete is megromlik, s ennek helyreállítása nem kis áldozatot kíván. 5. Szembetűnő újítás a magyar kertekkel szemben a hajtató kertészet fejletteb módja. Meg kell jegyeznünk, hogy az előhajtatást a magyar kertkultúrákban is ismerték (pl. a dughagymát a meleg szobában csíráztatták), de a bolgárok a palántákat melegítő takarókkal (hasura) ellátott ágyakban nevelték, s ezzel kb. egy hónapos előnyt szerezhettek a piacokon. Félreértés elkerülése végett tisztáznunk kell, hogy az eredeti bolgárkertészetben még nem beszélhetünk tervszerű, melegágyas, üvegházas termesztési módszerekről. A palánták rendszerint az öntözőberendezés közelében, szinte körülhatárolatlan parcellákban nőttek egész éven át, s innen emelt ki a kertész annyi példányt, amennyi a learatott növények helyére kellett. E kezdetleges hajtató módszer éppen olcsósága és igénytelensége miatt elégítette ki a bolgárkertész szükségleteit. 6. A bolgárkertészek főként jól szervezett családi munkaerővel dolgoztak, 19 Révész, 1915; Vég, 1916; Limbacher, 1917; Kosa, 1967. 500. 20 Végh, 1916. 22-40. 393