A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Néprajz - Dám László: Anyag, szerkezet, forma a Nagy-Sárrét népi építkezésében

kettőből kimaradjon fél méter. Ezután az egyik végét körültekerik a másikon, majd saját töve alá dugják. Az előbbi szabadon maradt véghez pedig újabb marék nádat fognak és most ezzel végzik el a fent leírt műveletet. A gerinc beszegése után egy vékony terítést végeznek és a nádat a tetőlécekhez gúzsolják. Közben felszegezik a fedélfákra az ereszdeszkát, hogy a nád le ne csússzon. Alulról kezdve felrakják a nádat kévénként és a nádkötőtű (12. kép) segítségével fűzfa, gyékény vagy drótgúzzsal a fedélfákhoz erősítik (13. kép). Közben nádverővel felverik (14. kép). Miután elérik a gerincet, azt újra beszegik és nádverővel az ecrész tetőt simára verik. A kész nádtető 30-40 cm vastag. A gerincet két szál koporsódeszkával borítják le, és páros lécekkel lefogatott kalodafákkal vagy a kalodafákra rakott cserépszegéssel erősítik, és védik a szél és eső ellen. A tetőfedés anyagának elterjedéséhez és az itt bekövetkezett változásokhoz ismét jelentős adatokat szolgáltatnak a fent említett népszámlálások adatai. Az anyag három rovatban foglalkozik a tetőfedés anyagával: „nád vagy zsupptetővel", „cserép vagy bádogtetővel" és végül „a zsindely vagy fatetővel" épült lakóházakat tünteti fel. A felmérés hiányossága, hogy a vázra teregetett szalmatető nem szerepel, nem tudjuk pontosan hány ház épült cserép ill. bádogtetővel, és a fa- vagy zsindelytető számának elkülönülése is problematikus. A gyűjtőmunka során azonban kiderült, hogy zsupptető ezen a vidéken egyáltalán nem volt, s a deszkatető is hiányzott, a cserép- és bádogtető elválasztása pedig jelen esetben nem szükséges. A 15. kép világosan ábrázolja az 1900-1930 közötti fejlődést és változást. A harminc év alatt közel 40%-kal csökkent a nádtető mennyisége a cseréptető javára, és ugyanígy fokozatosan csökkent a zsindelytetős házak száma is, mely utóbbit az idegenből betelepült kereskedők, hivatalnokok terjesztették el kisebb mértékben. A zsindelytető csökkenéséhez hozzájárult az is, hogy az első világháború után megszűnt mindenféle kapcsolat az erdélyi területekkel, ahonnan korábban román faárusok közvetítésével szerezték be az ehhez szükséges anyagot. A cserépfedés jelentőségének növekedése nem esik egybe a kőből ill. téglából épített házak számának emelkedésével. Inkább arról van szó, hogy a gazdasági fejlődés és a nád mennyiségének csökkenése következtében a századfordulótól kezdve fokozatosan kicserélik a jobb358