A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - G. Kapusi Erzsébet: Egy nagy forradalmár ifjú évei

karriert választotta, hanem a dolgozó nép életének jobbá-, szebbétételéért való munkát, a forradalmár életútját. Ez volt a nehezebb, a küzdelmesebb út és ezen haladt egész életében. Az első nyilvános szereplése 1900. október 29-én volt. Ekkor Sumenben egy nagy gyűlést hívtak össze a főtéren, a jelenlegi Madara Szálló helyén. Kolarov ekkor egy híres néppárti ügyvéd, dr. Milanovnál volt gyakornok. Mindenki kíváncsi volt, hogy vajon kinek a pártjára kél a fiatal, képzett ügyvédjelölt a felszólalásakor, a burzsoá kormány vagy a nép pártjára. Kolarov felszólalása nagyon megdöbbentette nemcsak a burzsoá párt képviselőit, hanem a szociáldemokrata párt jobboldali szárnyát is, mert világosan leszögezte, hogy a népet csak az SZDP baloldali szárnya tudja az igazi útra vezetni: ez az út a felszabadult, boldogabb élethez vezet. Tulajdonképpen ez a gyűlés volt a sumeni pártszervezet fejlődésének a kiindulópontja. Kolarovnak is első lépése a pártmunka nehéz útján. Egyéves katonai szolgálata után, 1902 szeptemberében, amikor a sumeni pártszervezetben választás volt, őt jelölték és választották meg a pártszervezet titkárává. Nem volt könnyű dolga, bár voltak komoly segítőtársai, mint pl. E. Markowszki. Sumenben ebben az időben nem volt könnyű az élet. Erről maga Kolarov is írt. A Munkás Üjsághoz - a Rabotnicseszki Vesztnik-ben írását a szerkesztőség tanulságos beszámolónak - nevezte. Ebben a cikkben írja, hogy: a város nagyon nehéz helyzetben van a fogyatok igényei és az új termelési mód miatt. A termelés Sumenben - írja a beszámoló -: „egy félig vagy teljesen tönkrement kézművesség folytonos haldoklása volt. A szocializmus végtelen távolinak tűnt életük perspektívájában . . . ezért propagandánkat sem hallgatták meg és így a munkánk . . . nagyon lassan folyt.' 'A haldokló kézművesség mellett már születőben volt a bolgár kapitalizmus. Ami azonban csenevész volt, nagyon lassan fejlődött és erősödött. A termelésnek csak néhány ága, így a szabóság és a cipészmesterség tömörült manufaktúrákba. Majdnem mindenütt darabszámra dolgoztak. A munkanapnak nem volt határa, a díjazás pedig gyalázatos. Nem volt ritka a 14-16 órás munkanap. Az élet nehéz és nyomorúságos. Abban az időben a városban működött két malom, egy sörfőző, amely jeget is készített, egy bőrüzem, egy sütöde, négy dohányfeldolgozó üzem, egy szeszfőzde, egy kötöde. Ezekben kb. 5-600 munkás dolgozott. Sajnos, hogy abban az időben még ezek a dolgozók is távoltartották magukat a szocialista propagandától, számukra ez idegen volt. A munkáspárt követői a fiatal értelmiségiekből és egyes iparosok közül kerültek ki. A párt még nem tudott utat törni a proletarizálódó polgárság felé. Kolarov a fent említett cikkében arról is ír, hogy a propaganda ekkor még nem folyt céltudatosan, szervezetten. A pártszervezet helyzete - írja - sem vigasztaló, a pártfegyelem gyenge, hiányzik az öntudat. Bár 1902 elején megalakult a szabók szindikátusa, de az a törekvés, hogy a dohányfeldolgozó munkások körében is létrejöjjön a szakszervezeti társulás ekkor még nem valósulhatott meg. Mindezek a problémák megoldása várt a fiatal párttitkárra, aki világosan látta a helyzetet, s azt is, hogy miképpen lehetne előrejutni. Először is a pártszervezet belső életet rendezte. Megszilárdította a pártfegyelmet, kidolgozta az agitációs és propagandamunka céltudatos szervezett módszerét, fellépett az antimarxista irányzatok ellen. 1902-ben kongresszusra készült a párt. A kongresszust Trnovóban tartották meg. A sumeni pártszervezetet Kolarov és két munkatársa, E. Markowszki és V. Papzov képviselte. A kongresszuson fel319