A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

Főbb utczáin pedig télen úgymint nyárban Nem járunk mint előbb - feneketlen sárban. Költséges ugyan de csinos faburkolat Válta fel a hirhedt régi rósz padlókat. Környékét a vasút pompás indóháza Épületeivel mintegy koronázza. E mellett az „Alföld répa czukorgyára" Szinte diszére van s nem kevés hasznára ; Az „István" gőzmalom füstölgő kéménye Messziről feltűnik az ember szemébe. Ezen szép gőzmalom ez előtt pár évvel Rósz kezelés miatt bukáshoz állt közel. Ekkor a városnak egy derék polgára, A már veszni indult ügy élére álla; Kinek gyakorlati vezetése folytán A malom forgalma szépen gyarapodván: Egy egy részvény után egy esztendő alatt Tiszta osztalékul negyven procent maradt. Ezért is hitele növekszik naponta, A külföld szemét is már magára vonta. Mi kellene még Debreczenben? Gőzmalom, czukorgyár - mindez még nem elég A nagy Debreczenben zálogház kéne még. Hol a szegény ember igen könnyű szerrel És kevés kamatra, - kölcsönt vehetne fel. Mert hogyha uzsorás zsebére tart számot Akkor bezzeg meg kell fizetni a vámot; Sokszor a tőkécskét haladja a kamat S a zálogos tárgy oszt szépen ott is marad. Nem volna felesleg egy rendes dologház, Mivel a városban sok léhűtő portyáz, Ki, azon szin alatt - hogy munkát nem kapott: Tétlenül kóborol, s lopja csak a napot. Kényszerítse csak a hatóság munkára Tüstént leapad e csavargóknak száma,Mert inkább dolgozand tisztességet bérért Mint a dologházban vizért és kenyérért. Éhez hiszem nem kell bővebb magyarázat, Állítsunk tehát egy kényszer dologházat. Esti életkép a hortobágyi pusztán: A nap leáldozott, letűnt, elenyészett. Estalkonyat állt be, - néma a természet. Sötét látkörében a nagy messzeségnek. Halványon pislogó pásztortüzek égnek. Összeterelvén a pásztorember nyáját, A szabad ég alatt üti fel tanyáját; Mig maga a bogrács körül sürög forog: Addig nyáját őrzik örvös komondorok. Bárány e vagy malacz fő a vasfazékban? 281