A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

Asztalos és timár, gombkötő, paplanos, Gubás, kefekötő, kárpitos, szappanos. Gépész és építész, fazekas, cserepes, Köszörűs és késes, bádogos, üveges. Kádár, kerékgyártó, esztergályos és ács. Szíjgyártó, köteles, nyerges, szakács, takács. Pecsét és kőmetsző, kártyafestő, czipész. Kosár és kaskötő, optikus, ékszerész. Arany, ezüstműves, borbély, bába, fodrász, Pokrócz-szőnyegszövő, vattaverő, nyomdász. Rézműves és fésűs, piperész, könyvkötő, Puskamüves, órás, kesztyűs, szitakötő. Kútásó, kolompár, kaszakovács, molnár, Serfőző, enyvfőző, gyógyszerész és bodnárSpirituszégető, olaj-eczetgyáros. Salétromcsináló, bor és serkorcsmáros. Keményítő, suviksz és pipakészitő, Hangmüszerész, kertész, vászonfehéritő. Kéményseprő, virslis, zongorahangoló, Arczkép - szobafestő és czimermázoló. Kétszáz disznókupecz, háromszáz taligás, Egy tuczat bérkocsis, czigány is egy rakás. Kenyér-kalácssütő, pék, pereczes kofa, S még mi mindenféle tudná a Jehova. Tudomány, művészet: Tudomány, művészet és az irodalom, Szellemi műveltség még hátra van nagyon; Pedig itten volna azon főiskola. Melyről már a hármas kistükör igy szólla: „Itt vagyon Debreczen szép iskolájával „Hol lakik a Pallás sok tanítványával. Fájdalom! de igaz, Debreczen köznépe, Még eddig nem sokat szedett a begyébe. Nem akar haladni a kor szellemével. Holott a jólétet ez utón érné el. Mi ennek az oka? megmondom barátom! Bár sok ellenem lesz, azt előre látom. E népnek, melynek még romlatlan jelleme Néhány önzéstelen vezető kellene, Ki a város javát vévén fontolóra. Tettel úgymint szóval buzdítaná jóra. Mert a nép csak olyan vezetője nélkül. Mint egy lézengő nyáj vezérörü nélkül; Ugrasd a kolompost keresztül egy boton. Egész nyáj átugrik ugyanazon nyomon. Ha elöljárói elől is járnának, Nem látnók a várost oly igen árvának. Ámde ezek között tudomány pártoló: Ritkán található - mint a fehér holló.