A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Dankó Imre: Az első debreceni városismertető

Szinészet: A színészetnek sincs renden még szénája, Bár épül Thália díszes kápolnája. Mert e csak mostoha fia Debreczennek, Művészeti tehát csak tengnek és lengnek. Pedig a szinészet volt s lesz mindenkorra, Szép magyar nyelvünknek buzgó apostola. Szinház az erény és vétek iskolája. Nem lehet jó polgár, a ki ezt nem járja. A haza szerelmét itt megtanulhatod, Ha nincs még e dicső tettben gyakorlatod; Nemzetünk jellemét, múltját, s történelmét Mit aligha ismersz, - itt megismerhetnéd. Bámulnád az erényt és hősiességet. Megutálnád a bűnt s kerülnéd a vétket. Mindamellett mégis ötvenezer lélek Után a szinészet nállunk meg nem élhet. Mivel a városnak vagyonosb osztálya, Kinek tehetsége és módjában állna Pár fillért áldozni a szinmüvészetre : Nem igen hajlandó ezen nemes tettre. Mivel a Rótschildek és a pénzes Szinák Akkor mennének csak, hogyha ingyen hivánk; Azon osztály pedig mely a művészetet Kedvelli s szereti, sokkal pénztelenebb: Hogysem állandóan ki tudná tartani Thália temploma papnőit s papjait. Irodalom: Az irodalom is szegény árva gyerek, A száraz kenyérből sem eszik eleget, Pedig hát ily zsiros városban elcsúszna A foghagymás kolbász s a töpörtős csusza. Mivel szent igével - levegővel - széllel, Ha az olvasó nem - az iró sem él el. Valahány újság még itten megszületett, Egyik sem ért tartós és hosszú életet. A múlt évben egy kis esős idő járt rá. Hanem osztán boldog boldogtalan gyártá. Legelőször is egy „Dongó" repült szélnek. Aztán a „Népbarát" - melyet követének: „Gyalog posta", „Doromb", „Trombita", „Próféta", Mind meg annyi bolygó üstökös planéta. Ezek némelyike oly idétlen vala, A mint megszületett rögtön meg is hala. A „Próféta" csupán kétszer porófétált, S nem hívének neki - ezért osztán quetált. A „Trombita" pedig rosszul trombitála. Takarodót is fujt - felkopván az álla. A „Doromb" fülsértő macskazene mellett Még a sajtáruló kofának sem kellett.