A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Történelem - Csorba Csaba: Adattár a X–XVII. századi alföldi várakról, kastélyokról és erődítményekről

időkben megnőtt. 1552-ben került török kézre (Juhász, 1935. 2. p.) 1554-55-ben teljesen új erősséget emelt a török (palánkot), (Scherer, 1938. 138. p.) Többször visz­szafoglalják a magyarok, 1685-ben végleg. Nem volt jelentős hely, hiszen 1590/91­ben török őrsége mindössze 32 fő volt. (Defterek I. 379. p.) Törökkori történetére lásd: Lukinich, 1918. 189. 191. 324. 354. stb. Márki, 1896. 123-125. p., Dankó, 1959. 59. p.) 1699-ben magyar őrsége 100 huszár és 100 hajdú volt. (Takáts, 1908. 311. p.) Kéziratos feldolgozás: Soós И. k. f. 13-85. ARADÁC (Torontál m.) Románia 2. Első említése: 1551. (Czimer, 1893. 43. p.) Pusztulásának ideje is ugyan­ekkorra tehető, mert a későbbiek során nem fordul elő a forrásokban. 3. Birtokosai és a hozzátartozó uradalom kiterjedése ismeretlen. 4. Lásd 2. pont és ennek alapján Szegő, 1911. 105. p. ATYA (Bereg m.) 2. Első említése: 1289. (Gerő, 1968. 219. p.). 1660-ban pusztán állt, s később sem állították helyre. (Uő. uo. ih.) 3. Első birtokosai a Gutkeledek (uő. uo. ih.), a XVI. században a Büdyeké. (Pettkó, 1884. 392. p.) Uradalmának pontos kiterjedése ismeretlen. 4. Történetéről legfontosabb összefoglalás Soós, 1928. XVI. századi alaprajzá­nak közlésével. XVI. századi történetére lásd még Takáts, 1908. 265. p. Lukinich, 1913. 375. és 595. p. Kéziratos jelentések a századforduló körüli állapotáról lásd Gerecze, 1906. 193. h. 1965. évi régészeti kutatás területén Árpád-kori és késő kö­zépkori kerámiát eredményezett. Az előkerült maradványok ellentmondanak az ed­dig ismert térképek adatainak. (Rég. Füz. 19. 1966. 32. p.) BACS (Bács m.) Jugoszlávia 2. Első említése 1220. k. (Györffy, 1966. 210. p.) De Györffy uo. 212. p. meg­jegyzi, hogy mivel megyéje a XI. század óta szerepel, vára Szent István óta megye­székhelynek tekinthető. Pusztulása a 17/18. század fordulójára tehető (1705). - Bács­Bodrog MVV 34. p. 3. Kezdetben várispánság (Pesty, 1882. 177-181. p.) utána a szerémi püspök­ség központja, majd a kalocsai érsek tulajdonába ment át. (Györffy, 1966. 212. p.) A Bácshoz tartozó uradalomra lásd Csánki II. 174. p. 4. Oklevelek: Dl. 56.658 (XV. sz.) - Dl. 21.229 (1504) - ekkor Horváth Lász­ló volt a bácsi vár várnagya. Dl. 49.827 (1520) 1413-i említése MTO 57. p. 1514­ben a parasztháború során a felkelők a kalocsai érseket a bácsi várba szorították. (Márki, 1913. 381. p.) 1529-ben került török kézre a vár (Érdújhelyi, 1903. 97. p., Szentkláray, 1885. 119. p. alapján). Török őrségének létszámadatai Defterek I. 22. és 432. Merényi, 1894. 261. és TMÁO I. 475. p. Felszabadítása utáni magyar őrsé­gére Érdújhelyi, 1900. 59. p. és Iványi, 1885. 8. p. A vár törökkori képére Bálinth, 1870. 306. p. és Evlia II. 217-218. p. A vár ásatásának eredményeire Henszlmann, 1870. és Henszlmann, 1872. A vár maradványaira Vályi, I. 83. p. Dudás, 1891. 185­188. p. és Pesty: Hnt. Bács-Bodrog m. 58-59. és 62-63. f. Irodalmat ad Gerecze, 1906. 169. h. Forrásközlés: Kőszeghy, 1893. 24-29. p. Kéziratos feldolgozás Soós III. k. f. 10-50. A vár alaprajzát közli Gerő, 1955. 304. p. BAJA (Bodrog m.) 2. Első említés: 1542 óta török erősség, jelenlegi tudásunk szerint a török épít­hette. (Iványi, 1886. 170. p. Bács-Bodrog MVV 291. p.) Pusztulásának ideje isme­retlen, a 17/18. század fordulójára tehető. 3. 1542-től 1687-ig a töröké, változó számú hódoltsági falu szolgálta ellátását. 4. Törökkori őrségszámai 1556-1629 között Defterek I. 98. 122-123. 202. 432. p. [38, 52, 78, ill. 63 fő. Bethlen Gábor 1626. évi Memorialéja szerint 300 lovas, 300 gyalogos (?). - TMÁO I. 475. p.] Az őrség fizetésére lásd pl. BTSZK 490. p. 1553 körüli felégetéséről Verancsics alapján Iványi, 1889, 8. p. Leírása Evlia II. 215­216. p. (négyszögű, kettős palánkfallal, külvárosa is palánkkal körülvett). 1687-ben már királyi őrsége van (Iványi, 1885. 5. p.). Zalotay tévesen hiszi ma is álló marad­ványának egy gyárépület toronyszerű részletét. (Zalotay, 1957. 5-9. p.) Kéziratos feldolgozása Soós III. k. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom