A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: Possessores et vicani vici Vindoniani (Ad CIL III 10 570 = 3626)
nia Aq. decuriója volt. 31 Görög cognoment viselt, tehát keleti eredetűnek tartható még egy másik decurio:[...] Trofimus is 32 [. . .] Victorinus decurio cognomene csak annyi következtetést enged meg, hogy viselőjét egy katona ill. veterán leszármazottjának tartsuk. 33 A békásmegyeri possessorok - kb. 8-10 személyre gondolhatunk - társadalmilag a colonia Aquincensis vagyonos, felső rétegeihez tartoztak. A feltehetően orientális M. Aur. Aepictetianus kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező üzletember lehetett, 3/ ' hasonló alakja az aquincumi társadalomnak, mint a valamivel korábbról ismert С Titius Antonius Peculiaris. 35 A vicus „második, embere", Aur. Vettianus a lovagrendhez tartozott, felemelkedése mindenképpen a Severus-korra tehető, 36 s bár a lovagi rang önmagában nem utal kiemelkedő vagyoni helyzetre, 37 így nagybirtokra, 38 a vicanusokkal való kapcsolata mégis megengedi a feltevést: a legnagyobb földterülettel rendelkező possessor lehetett. 39 M. Aur. Aepictetianus kivételes tekintélyét a vicus Vindonianus possessorjai körében inkább társadalmi-üzleti kapcsolatainak köszönhette, s egykori sacerdosi tisztségének, amely egy évre a tartományi társadalom rangelsőjévé tette. 10 Aur. Aepictetianus, mint a colonia Aquincensis és Pannónia inferior egyik különösen aktív társadalmi-üzleti személyisége 41 került első helyre a vicus Vindonianus municipális birtokosai között, Aur. Vettianus inkább helyi „auctoritás"-nak látszik. Az oltárt a vicanusoknak Aur. Aepictetianus adományozta, de a kőemlékhez megfelelő kultuszhelyről már Aur. Vettianus gondoskodott, saját birtokából különítve el a szükséges földterületet. Aur. Vettianus - aquincumi viszonyok között - „nagybirtokosnak" tekinthető,' 2 míg a többiek - talán Aur. Aepictetianus-t sem kivéve'' 3 - inkább kis- és középnagyságú parcellával rendelkezhettek/ 1 ' 1 Az intercisai oltárfelirat (1. fentebb) 31 Az aquincumi lovagok: AE 1944. 91. - Intercisa I. К 296. sz. - Mócsy, A. 1959. 205/19. sz., vö. Birley, E. 1969. 82 (g). - CIL III 10440 = Barkóczi, L. 1964. 105 153. sz. (i. sz. 259) - CIL III 10532 (3589, 3684) = Barkóczi L. 1964. 105/169. sz. - Kuzsinszky, B. 1934. 67. 382. sz. = Barkóczi L. 1964. 105139. sz. - CIL III 10534 = Barkóczi, L. 1964. 105/176. (dec. m. Brig.) - CIL III 10570 (3626) - Szilágyi J. 1967. 73. к. 5. sz. - Mócsy, A. 1962. 713. - Többségük decurio volt, egy kivételével mind a colonia Aquincensis időszakából. Előkészületben: Ballá L., Equites Romani Pannóniáé. 32 L. Mócsy, A. 1959. 193. s. v., Barkóczi, L. 1964. 326. s. v., Alíöldy. G. 1969. 314. s. v., Kerényi A. 1941. 181. s. v. 33 L. Mócsy, A. 1959. 196. s. v., Barkóczi, L. 1964. 328. s. v., Alíöldy G. 1969. 327 k. s. v. 34 A decurio feltételezett származása mellett erre utal tartományi sacerdotiuma, vö. Alföldi A. 1942. 300 kk., AE 1966. 286. további irodalommal. 35 CIL III 10495, 10496 (6452) = Dessau, H. 1902. 7124. 7124а. sz. = Barkóczi, L. 1964. 105/173-4. sz., Mócsy, A. 1969. 348., Buocz, P. T. 1969. 300 kk., Oliva, P. 1962. 336., Ballá L. 1970. 36 L. fentebb: 31. jegyzet. Mócsy, A. 1970. 161 k., Ballá, L. 1966. 83 kk. 37 L. Mócsy, A. 1970. 162. 38 L. Mócsy, A. 1959. 39. 135 k., 1963. 72. 39 L. fentebb. 40 L. fentebb: 5. és 34. jegyzetek. 41 Erre utal a decurio aktivitása a feliratállításban: CIL III 10570 (3626), 10481. Vö. Mócsy, A. 1970. 212. 42 A földbirtokkoncentrációról Aquincum territóriumán: Mócsy, A. 1959. 136., 1962. 673. Az eraviscus civitas területén kialakult kései nagybirtokról: Fitz J. 1970.: „Villa Amasia", „Villa Leporis", „Történet", Mócsy, A. 1959. 72. - Lovagrendű személy villája - feltehetően nagybirtoka - Savaria territóriumán a III. században: Mócsy, A. 1959. 39., Ballá, L. Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Bp. 1971. 30-32. 43 Mivel Aur. Aepictetianus üzletembernek tartható, nem kizárt, hogy az ager Aquincensis több körzetében is rendelkezett földbirtokkal, esetenként kisebb vagy középnagyságú parcellákkal. 58
