A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: Possessores et vicani vici Vindoniani (Ad CIL III 10 570 = 3626)
kapcsán kirajzolódó kép, a vicus Caramantesium et villa kapcsolata a vicus Vindonianus területén Aur. Vettianus eq. p. ill. possessiója és a vicani Vindoniani kapcsolatával vethető egybe. A vicani vici Vindonicmi vagy talán mégis helyesen: vicani Vindoniani^ helyzetére fényt vet elkülönülésük a colonia Aquincensis decurióiból és (légiós?) veteránokból összetevődő possessoroktól, továbbá az, hogy nem „tipikus" feliratállítók a vicus területén, 46 s hogy nem rendelkeztek a M. Aur. Aepictetianus által adományozott oltár felállításához szükséges kultuszhelylyel. 47 Az oltárkövet, amelynek a vicani kultuszéletében - a békásmegyeri felirat szerint - fontos szerepet kellett játszania, végül is idegen földparcellán létesített szent helyen állították fel, a vicanusok kérésére, a possessor bármikor visszavonható engedélye alapján. 48 Mindez kétségkívül a vicani alárendelt helyzetét mutatja az ager Aquincensis északi területén, Severus Alexander uralkodása alatt - az intercisai oltárkő 198 és 209 között, habár úgy tűnik hasonló kapcsolatot tükröz, még mintegy egyenrangú félként jeleníti meg a vicust (vicanusokat) és villát (possessiót, possessort). Egy talán még II. századi - feltehetően aquincumi - feliratot ill. oltárkövet [...] pro salute Augusti, vicanis Basoretensibus . . . szenteltek. 49 Mindebből levonható: a vizsgált feliratos emlékek nemcsak a municipális possessorok vezető szerepét, uralkodó helyzetét tanúsíthatják a II—III. századi aquincumi territóriumon, de - a Severus-korral bezáróan - a vicanusok jelentőségét is elénk állítják. Egyoldalú tehát az a felfogás, amely csak a „falusiak" alárendeltségére irányítja a figyelmet, az aquincumi municipális földbirtokos réteg a Severus-korban lényeges pontokon megkülönböztetett figyelemmel fordult a vicanusok felé. Jellemző lehet még ebben a vonatkozásban: M. Aur. (A)epictetianus már idézett aquincumi votívfeliratán (CIL III 10481) az elsőként említett dedikáló: [. . .] Maturus. A cognomen a kelta névadásba illeszthető, 00 s a pannóniai névanyagban főként Északkelet-Pannóniában jelentkezik. 01 A vicus Vindonianus kelta eredetű neve, amely az Aquincum környékén is kimutatható bennszülött Vindo 52 személynévvel hozható kapcsolatba, a hasonló hátterű Maturus cognomen, s a vicani kifejezés egyaránt a „falusiak" bennszülött-őslakos összefüggéseire engednek következtetni. 53 Az elmondottak alapján megállapítható: a possessores vici Vindoniani és a vicani vici Vindoniani etnikailag ill. társadalmi állásukat tekintve valóban szembeállítható csoportjai a colonia Septimia Aquincensis ill. territóriuma lakosságának. A decuriók és veteránok - ez utóbbiak a Severus-korban, Septimus Severus katonai reformjai kapcsán privilegizált helyzetet élveztek 54 44. Alíöldy G. 1959. 22 kk. 45 L. fentebb és vicanis Basoretensibus, CIL III 3673. 46 Vö. Mócsy, A. 1970. 199 kk. 47 Vö. Staerman, E. M. 1953. 7. 48 A CIL III 10570 (3626) permissu eiusdem precario stb. kifejezése így értelmezhető. Hibásan: Staerman, E. M. 1953. 7., 1964. 220. 49 CIL III 3673 = Afdcsy, A. 1959. 72. (389. j.) 186/144. sz., 1962. 601., Soproni, S. 1968. 118. P\ v., Römer F.-Desjardins, E. 1873. 30. 81. sz. XIII. tábla. 50 Mócsy, A. 1959. 181. s. v. 51 Mócsy, A. 1959. 181. s. v., Barkóczi, L. 1964. 318. s. v.: Északnyugat-Pannónia: Steinberg, Kroisbach (dec. col Karn.) - Trebnje (Treffen): bf. cos. - Északkelet-Pannónia: Brigetio, Aquincum, Bia, Intercisa. 52 Mócsy, A. 1959. 197. s. v., Barkóczi, L. 328. s. v., Basel, J. 1955. 127. kk. 53 Vö. Staerman, E. M. 1953. 7. stb. 54 Legutóbb: Birley, E. 1969. 63 kk. 59
