A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

munkás, pincében bujkáló forradalmi elem, meg az isten tudja még micsoda. De a lényeg az, hogy a dolgot szerencsésen megúsztam és most mégis itthon vagyok. Itthon jobb helyzetet találtam, mint reméltem volna. A nyomda majdnem épnek mondható. Egy kisebb gépet vittek el az oroszok, továbbá három írógépet, meg rengeteg papírt és írószert. Közben a nyomda dolgozott is az oroszok bejövetele után a kommunista párt részére. Több röpiratot és könyvet nyomtattak. Hazaérkezésem után egy nappal itt járt Teleki Géza, a kultuszminiszter és megállapodott velem, hogy a kultuszminisztérium fog nálunk dolgoztatni, ezen a héten újra itt lesz és akkor végleg megbeszéljük a dolgot. A hiba csak ott van, hogy a papírkészletünk majdnem nullával egyenlő és egyelőre vásárlásról szó sem lehet és a minisztérium sem tud ideutalni. Na meg még az is a baj, hogy egyelőre nincs áram a községben, meg az orosz parancsnok is akadékoskodik egy kicsit. De erősen remélem, hogy ezek az akadályok többé-kevésbé elhárulnak és ha nem is egész üzemmel, de valahogy megindulhatunk. A házunkat is teljesen üresen találtam, de azután lassanként előkerült a bútorok 90%-a. Csak a ruhanemű meg a szőnyegek, függönyök stb. tűnt el szőrén-szálán, így most kölcsönruhában járok. Aztán kinyomoztam, hogy a könyvtárunkat Békéscsabára szállították. Rögtön felszálltam egy elsőosztályú fékfülkébe és átutaztam Csabára. Óriási szerencsém volt: A könyvtár majdnem teljesen hiánytalanul meg van, sőt, ott vannak összes képeink és szobraink is a lakásból. Azonkívül a korsógyűjteményünk, meg igen sok vitrintárgyunk is. Jelenleg csak az a baj, hogy hazaszállításukra gondolni sem lehet. Mindenesetre intézkedtem, a holmik hatásosabb őrzéséről és a jövő héten parasztszekéren bemegyek újra és elhozom a könyvtár legértékesebb részét, a régi könyveket. Itthon mégis biztonságosabb helyen van, mint ott. Egyébként itt is zajlik a politikai élet, mint mindenütt az országban. Mindjárt hazajövetelem után felszólítottak két párt részéről is, hogy lépjek be. Természetesen eszem ágában sincs belépni egyikbe sem, hiszen nincs jelenleg sem olyan párt Magyarországon, mely az én elveimnek megfelel. Nagyon jól esett azonban az, hogy a parasztság milyen őszinte örömmel fogadott. (Sokkal kevésbé mondható ez el igen tisztelt munkásainkról, néhány kivétellel.) Annak dacára, hogy igyekszem távoltartani magam a politikától, elkerülhetetlenné vált, hogy ne tartsak két rövidebb beszédet, egy politikai gyűlésen, ahol szükségesnek mutatkozott a szélsőségeket egy kicsit fékezni. Most indul éppen innen valaki autóval Debrecenbe, így hamar befejezem a levelem, hogy elvihesse. Remélem megtalál ez a levelem és egészségben és jól vagytok Mindnyájan. Mindenkit nagyon sokszor üdvözöl és kézcsókjait küldi kedves Feleségednek Mihály XX. Gyoma, 1945. augusztus 19. Kedves Rózsika! Nagyon-nagyon szégyenlem magam, hogy olyan soká hallgattam, de higgye el, hogy ez nem jelenti azt, hogy elfeledkeztem Jánosról, vagy Magukról. Nagyon gyakran gondoltam az eltelt hosszú hónapok alatt utolsó szomorú találkozásunkra, de ha napközben a rengeteg dolog között eszembe jutott, hogy írjak, nem jutottam hozzá, estére meg mindig olyan későn vagyok kész a napi dolgokkal, hogy már csak nagyon fáradt levelet tudnék írni. - Most vasárnap este van, csend és nyugalom körülöttünk és írunk - jól figyelje meg: írunk és nem írok -, mert azóta nagy változás történt ná535