A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

tet a könyvekbe, annak vissza kell jönnie és még azon felül valaminek. Amiben implicite benne foglaltatik az is, hogy persze a sikeres könyveknek kell „vinnie" a nem sikereseket is. És persze a nem sikeresek néha nem a legrosszabb könyvek, sőt ellenkezőleg. Vagyis hogy kell évente néhány sikeres könyvet csinálni azért, hogy azokból lehessen áldozni egynémely kísérletekre, azaz olyan könyvekre is, amelyeknek évekig kellene várniok arra, míg a közönség hozzájuk érik. Ebben van elhantolva ama bizonyos eb is, amely körül - a könyvárakról szólván - annyit vitáznak az olvasók, írók és a kiadók is. - Hát valahogy így van ez, a fene egye meg s sokan nagyon drága tandíjat fizettek már azért, hogy ezt megtanulják. - Kiadni nemcsak tipográfiai, irodalmi és vállalkozói tevékenység, hanem valahogy tömegpszichológiai is, de ezen a téren és megbuktam. - Tán ha matuzsálemi kort érnék, akkor érhetném el azt, hogy üzleti sikereim is legyenek a kiadványaimból. És persze meg kellene változni sok mindennek ahhoz, hogy fejbe ne verjenek, ha nagyon találok izegni. Ami a filozófiát illeti, nem az Ön filozófiája körül van a hiba, hanem én körülöttem. Van egy szép német kifejezés, amely szerint „ich habe kein Organ dafür". Ugyan üzenhet annak az ember a legszirénebb hangon a leadókészüléken, akinek nincs felvevőkészüléke hozzá. Filozófiai műveletlenségem mentségéül egy német mondást szoktam idézni, amelyet egy nekem kedves filozófustársaságban (különösképpen igen sok filozófus barátom volt és van hallottam, s amely szerint: „Philosophie ist systematischer Missbrauch einer eigens zu diesem Zwecke geschaffenen Terminologie", vagyis saját fordításomban: „A filozófia rendszeres visszaélés egy külön e célra alkotott terminológiával", ami ugyanoda sarkal ki, ahová Karácsony professzor úr Ön által idézett megállapítása. Amit a technikával való visszaélésről ír Ön, azt mind azonmód aláírom. Majd egyszer elmondom egy ekörüli élményemet egy debreceni poétával, amelyet meg is írtam már. Különben levelezésünk során már írtam arról, hogy minden emberi munkának egy bizonyos nívón kellene állania. A szépség nem csak járulékos valami. A szépség a dolgok leglényegének megmutatkozása és bizonyos világot alakító szerepe és fontossága van, gondoljunk csak a faji kiválasztás körüli szerepére. Nyilván a szépérzék tette szőrös majomból mai emberré az embert - és amikor a művészetet pusztában előttünk járó tűzoszlopnak nevezzük, akkor arra kell gondolnunk, hogy a tudomány mellett az a szerepe, hogy minden korszak elé vetítse azt az ideált, amely felé való törekvés révén kiépítjük a következő korszakot. Na, most én is filozofáltam, nem tudom, elég világosan-e, mert nem vagyok a terminológia birtokában. - De hát ha megfigyelem, hogy alakult ki 300 év alatt a kézírásos mediaevalból a tisztán konstruált és vésett klasszikus antikva, s ha ismerem azt a sokféle átmeneti és gyakran visszaütő formát, amelyen keresztül ez a fejlődés lefolyt, akkor világosan látom ezt a küzdelmet is. Már az aztán az ember tragédiája, hogy Bodonival együtt járt Napoleon, és hogy a hullámhegyet hullámvölgynek kell követnie. De úgy érzem, ez már valahogy kapcsolatos megint a valamivel élés és a valamivel visszaélés problémájával. Boldogult Apámnak van egy papírra nem vethető aforizmája a nagy időkről, a fene egye meg őket. A Traum des Doctors nagyon érdekelne, de nem akarom az ideküldésével terhelni. Majd alkalomadtán megnézem Debrecenben vagy máshol valahol. - A Dürerrel kapcsolatos vitát hagyjuk személyes megbeszélés idejére. - A Karácsonykönyvet nagyon hálásan köszönöm. Mivel egy másik példányt kaptam már előbb, azt az előbbit visszaküldöm. (A fedőlapjára van egy megjegyzésem. Kozma azt mondotta egyszer, s ezt meg is írta az 1922-es almanachban, hogy a szedéskompozícióban, a tipográfiában a profil utódja a vonal. Vagyis annak, amit a laikus párkánynak nevez. Ö figyelmeztetett arra, hogy egyforma vonalvastagság, vagy egyforma hézag 508