A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

áruházat. Ahhoz ugyanis, hogy egy építész csakugyan újat tudjon csinálni, rengeteget kell tudnia. Külföldön gyakran mondották azt nekem, hogy mennyire érzik az eredetit és magyart abban, amit csinálunk itt Gyomán, szerintük másnak eszébe sem jutna olyat csinálni. Kívülről sok minden másként látszik. A magyar piktúra lényegére, színeinek, akkordjainak egyéni voltára akkor jöttem rá, amikor egyszer egy nagy külföldi útról jöttem haza. Mindazok az elemek, amelyekkel dolgozom, ugyanolyan értékű eszközök volnának külföldi nyomdász kezében is, de nyilván egészen mást csinálna belőlük. Ügy hiszem, a nyelv, a gondolkozás belső szerkezetében, a logikában kell valaminek lennie, ami más, mint a más népeké. - De arra nincs időm és képességem, hogy ezt kibogozzam, s ez tán nem is az én hivatásom. Mégis küldök ma megint valamit. 8 levél a reklámról címen adtam ki egyszer valamit. Kérem, nézze át és olvasson el belőle egyet és mást, ha ideje van rá. A tipográfiai stílus elemeiről írt tanulmányom végén írok arról, hogy ha majd új nyelvi formák születnek, születhet új tipográfia és hogy egyelőre ilyen formák csak a reklámban vannak. Ebben a sorozatban kísérletet tettem arra, hogy az új kifejezési formát egyszerre hozzam létre a szövegben és a szedésben is. Nem tudom magam megítélni, hogy ez mennyire sikerült, de úgy hiszem, ez mégis valami, amiben van új dolog is. Sikere ennek sem volt, a közönség éretlen volt hozzá. Majd ezt is személyesen mesélem el egyszer. És küldök még valamit: Mihály fiam segédremekét, amelyet felszabadulásakor csinált. Nagyon örülök annak, hogy felismerte a bibliophil évkönyv stílusát, annak szántam, aminek Ön jellemzi. Ez tiszta klasszicizmus, a betű ezt a stílust diktálja. Szeretem ezt a könyvet. Kérem, fogadja el, a Társaság engedélyével nyomtam belőle több példányt a magam részére. Szíves üdvözlettel vagyok híve Kner Imre II. Gyoma, 1943. szeptember 2. Kedves jó Uram! Nagyon köszönöm ma érkezett kedves sorait. Ma nagyon fáradt vagyok, mert a hó elején mindig az anyaghivatali jelentést kell megcsinálnom, ami rettentően fáraszt és sok időt vesz igénybe. Napi munkámat sem hanyagolhatom, amellett kell ezt elvégeznem. Ilyenkor egészen butának érzem magam. Mivel azonban holnapra is sok dolgom van, nem akarom a választ holnapra halasztani. Igyekszem rövid lenni, hogy mennél kevesebb marhaságot írjak. Sorraveszem kedves levelét és a mellékletet. Örülök annak, hogy ismeri a szignetkönyvet s annak is, hogy a második példány jó helyre került. Habent sua fata libelli. Az én könyveimnek az a sorsa, hogy hosszas vergődés után mégis eljussanak olyan helyekre, ahol jó helyen vannak. Csak - sajnos - kevesen vágynak az ilyen értelemben igazak, ahhoz, hogy meg lehessen belőlük élni. Ne vegye ezt kérem szemrehányásnak, nem akarok abba a hibába esni, amelybe a vidéki ripacsdirektorok. Ök úgy szokták, hogy amikor nagyon kevés a publikum, kiállanak a függöny elé és jól összeszidják a publikumot, nem gondolván arra, hogy éppen azok nem érdemlik meg a szidást, mert jelen vannak. Ez csak azért buggyant ki belőlem, mert tudom, hogy vannak, akik lelkesednek a könyveimért és mégis ... De hagyjuk ezt. Nem tudom. Exodus kollégámnak mik a tapasztalatai, hiszen ma van bizonyos konjunktúra is. De neki is meg kell majd tanulnia azt, hogy vannak bizonyos vaserejű gazdasági törvények, amelyeknek természeti törvény erejük van. Valahogy úgy van ezek szerint a dolog, hogy amennyit az ember belefek 507