A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

„A gondolatnak nincs határa, minden gondolat új határt akar, minden új szem egy új határ plombája, s minden új test új tartományt takar . . ." A gondolatritmus évezredes verselési hagyományra utal, másrészt a fontos gondolat alapos feldolgozását segítheti elő. Példánkban a második sor magyarázza az elsőt, a harmadik és negyedik a következményét fejti ki. Akár a rövid, akár a hosszú mondatokat vizsgáljuk, a mondattartam eltérése az „átlagostól" mindig funkcionális, a jelentés valaminő fordulatát követi. „Hallgasd, Milánó hogy morajlik! Szinte táncol a fákon a levél, reng a Nagytemplom kettős tornya . . . Most emeli fel öklét a Vezér!" E részlet négy sora három mondatra bomlik. Az aprólékos tagolást az indokolja, hogy a mondatbeli történések színhelye különbözik. Az olaszországi események mintegy bekerítik, körülzárják az alföldieket. A mondatnyújtás funkcionalitását az „Oh Hatalom . . ." kezdetű tizenhét soros ária szemléltetheti. Az „új törvény", az „ég fénye" utáni sóvárgás hatja át ezeket a sorokat. Harmonikus elrendezettségükben (amelyet a körmondatot lebontó írással lehetne érzékeltetni), az elő- és utószak egyensúlyában, a hasonló szerkezetű tagmondatok ritmikai összecsengésében a vágyott összhang költészetbeli megvalósulásának lehetünk tanúi. A soronkénti szótagszám-ingadozás elsimul, a vers félrímről bensőségesebb páros rímre vált át. A költő a formák világában előlegezi, amit „odakint" is akar: anyagának teremt új törvényt. Gulyás gyakran használ enjambement-t. A mondat váratlan megszakítása feszültséget kelt az olvasóban, s a következő sorba hajlított tagok különös nyomatékot nyernek. Két példa: „A térből jön elő az élet vak kacagása és jaja"; „Kiáltanék, de hangomat elnyeli a vak folyosó" . . . Akár a birtokot választja el a birtokostól (mint az első idézetben), akár a tárgyat a szorosan hozzá tartozó igétől (mint a másodikban), az új sor elejére különösen fontos szó kerül. Az enjambement így hatásosan kiemeli a gondolatilag hangsúlyos mondatrészeket, s emellett szerepe van a fesztelen, hamis pátosztól mentes költői hang kialakításában. * Pályája utolsó szakaszában Gulyás két fő kifejezési forma felé sarkította verskompozícióit: a gondolatot nagy erővel tömörítő epigrammatikus forma és a terjedelmes, gyakran zenei fogantatású „szimfonikus" szerkezetek felé. Az Itáliához persze az utóbbi csoportba tartozik, bravúrja nem a tömörség, hanem az áradás. A „hosszú" versnek ellenállásokat kell legyőznie, a terjengősség kí487