A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

„Nem hallottam messzebbre hangját, mint egy madárka énekét. A könyv kalitkájába volt eddig Itália bezárva, . . ." illetve: „Eddig olyan volt csak mint egy papirlap, mint itt ez a papir az asztalon, egy térkép volt, vonalak futkosása, álmodtak a szinek hallgatagon. Szicilia horpadt háromszögébe belerúgott büszkén Kalábria . . ." A metafora a hasonlat tartalmához az azonosítás árnyalatát adja hozzá; a dolgok egységét hirdető panteisztikus felfogás természetszerűen vonzódik a „mint" nélküli kapcsoláshoz. Gulyás szókincse nem különösebben bő, és hivalkodóan egyéni sajátossága talán egyáltalán nincsen. Mint az impresszionizmus utáni költészetünk általában, igen takarékos a jelzők használatában. Egy jelzett szóhoz egészen ritkán kapcsol két jelzőt - „bosszuló, véres odú"; „nehéz, éles vas"; „aranytollú ébresztő madár"; kettőnél több minőségjelző pedig egyetlen főnevet sem díszít. Vannak többször ismételt jelzői (vak, új, égő) és jelzőkből összeálló szinonimasorai (szörnyű, iszonyatos, rettentő stb.): ezek a jelzett főnevekkel együtt a vers komor hangulatát teremtik meg vagy árnyalják. A szöveg szókincsét jellemzik némileg a benne előforduló idegen szavak. Az „imaginárius egység", „kráter", ,„plomba", „diluvium", „anticiklon", „étheri", „pólus" használatában a természettudományos műveltség versbe emelésének igénye munkál. Feltűnő a tulajdonnevek nagy száma: a másutt már felsorolt mitológiai alakokon kívül földrajzi nevek (Itália, Appenninek, Szicília, Kalábria, Liguri-tenger, Róma, Venezia, Adriai-tenger, Milano) és kultúrtörténeti utalások (Leonardo, Dante, Ugolino, Ruggieri) árulkodnak a költői erudició sokoldalúságáról s Gulyás konkretizáló hajlamáról. Valamiféle gyöngéd választékosságot, finoman elmés nyelvtani szerkezetet hiába keresnénk a versben: inkább a nyers, sziklatömbszerű kifejezés eszközeivel szerelte fel magát, Aischylos meg Berzsenyi volt számára példa. A megszokott szórendet inverziók zilálják („Szemének mit burkol homálya...?" stb.), gyakran használja a -nak, -nek raggal meghosszabbított, régies nyelvalak hatását keltő birtokost („látom a nemzeteknek sorsát"; „a gondolatnak egy vetülete" stb.). Ritka, de erőteljes forma az esszetett számnév főnévi szerepben való használata is: „Most mint sötét felleg morajlik felém negyvenöt millió!" * A vers nagy részében félrímmel összefogott négysoros egységek követik egymást. E formához képest a mondatok között is a négysorosak vannak döntő többségben. Előfordul természetesen, hogy a négysoros verselési egységet több rövid mondat tölti ki, s van a versnek nyolc-, tíz-, tizenkét, sőt tizenhét soros mondata is. De minden mondattípusa áttekinthető, grammatikailag és jelentéstanilag szabatosan tagolt. Gulyás nem idegenkedik az alárendelt mondatok használatától, leggyakoribb mondatkapcsolási módja mégis a mellérendelés. Magyarázható ez egyebek mellett a gondolatritmus iránti vonzalmával; formában és jelentésben szívesen alakítgatja-fejlesztgeti egy-egy megállapítását. 486