A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

Elképzelhető-e, hogy verselési sántításai provinciális darabosságból erednek? Németh László találó érvvel bizonyítja az ellenkezőjét: „Hogy ez nem egyszerű esetlenség, hanem szándékos módosítás, azt a fejlődés bizonyítja; kezdetben éppolyan sima, céhbeli jambusokat írt, mint akármelyik másodrendű költő; csak fokról fokra jelenik meg verseiben ez a »torz«-ság." A formai csillogás, a „céhbeli" lendület tudatos kerülése, a „szónak égi súlya" utáni vággyal van kapcsolatban Gulyásnál. A formák csengő játékában politúrt lát, amellyel a tartalmatlanságot, kis pillanatnyi célok hajhászását takargatják. A szép verssel szembeállítja az igaz verset, a szép szó helyett az „ősit" keresi. „Nem ezt akartam, oh nem ezt a szót! A szónak az apját, ükapját! Hátra akartam futni, messze hátra . . . De a szavaknak őse el van ásva." (Utolsó Ige). Talán a költészet ősforrásaihoz való közelség teszi, hogy költeményeiben, bár megértjük őket, némi homályt, misztikus távlatot érzünk. Ezt a hatást részint a jelentések színváltásai, részint zenei elemek hozzák létre. A jelentések bizonytalansága is, némely szólamok mágikus muzikalitása is a nyelvek fejlődésének korai szakaszára jellemző. Versformálási elveire - a tartalom abszolút súlya és elsőbbsége a formával szemben, a külső díszítés szándékos elhanyagolása, valami ősi sejtelmesség, elmosódottság fenntartása - Gulyás stílusának és verselésének legapróbb elemei is visszavezethetők. Ez természetesen nemcsak „ösztön" kérdése, hanem nagyfokú tudatosságé is. Gulyásban egy antiklasszikus indulat működik. Aranynak és a nemzeti klasszicizmusnak szemére veti, hogy „egy formai befejezettség tökélyével elébe vágott egy lényegi befejezettségnek". De nemcsak tiltakozik a „szép" formák kultusza ellen, hanem láthatóan gyűjteni és teremteni igyekszik a maga antiklasszikus kifeiezőeszközeit is. Kísérlete legfőbb tanulsága: hogyan lehet a szokatlant, a torzát, szabálytalant, groteszket magas eszmék, gondolatok vezetőjévé tenni. Egyszerűség, első pillantásra áttekinthetőség jellemzi hasonlatait. Míg a Nyugat költői szerették felduzzasztani, tartalmilag és mondattanilag bonyolulttá tenni a hasonlatot. Gulyásnál mindig a hasonlítotton van a hangsúly; a hasonlat egyetlen célja, hogy tömören megvilágítson jelenségeket. Legtöbb hasonlata nyelvtanilag nem mutat különleges, egyéni vonásokat. Többnyire cselekvésük módjában, intenzitásában vagy valamely tulajdonságuk intenzitásában hasonló nomeneket kapcsol össze. Például: „Most mint sötét felleg morajlik felém negyvenöt millió!"; vagy: „nem hallottam messzebbre hangját, mint egy madárka énekét. . ."; vagy: (Itália) „Eddig olyan volt csak, mint egy papírlap . . ." De a két utóbbi példa folytatása már jellegzetesen gulyási: a hasonlatot a metafora felé lendíti tovább, s a kép - immár a mint kötőszó elhagyásával - felduzzad, önálló életet él: 485