A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Monumentális képzőművészeti alkotások a Debreceni Agrártudományi Főiskolán

fejeződik ki. Erénye a reliefnek az igazi, belülről jövő monumentalitás, ami nélkül tulajdonképpen nem is készülhetne díszítőművészeti alkotás. A Képzőművészeti Főiskolát 1951-ben végző Marton László Pátzay-tanítvány. 1951-ben rendezte meg első kiállítását. 1952-től készít beruházási munkákat, amelyek közül legismertebbek: Táncsics emlékmű (Orosháza), Savaria emlékmű (Szombathely), Bőség (Hőgyész Állami Gazdaság), Lenin-szobor (Gyula) stb. Egyik legkorábbi műve volt az 1954-ben mintázott „Betakarítás", vagy „Modern mezőgazdaság". Ezt követően több szobrot készített Debrecen részére: a Városi Tanács I. emeleti folyosóján levő Kossuth mellszobrot, a Kossuth Lajos Tudományegyetem előtti hat új medenceszobor egyikét (a támaszkodva ülő férfi alakját) és a Magyar Gördülőcsapágy Művek emblémáját (az üzem előtt). A négy alkotás közül az utóbbi a legsikerültebb, s alkotásai közül is a körplasztikák emelkednek ki. Jellemző szobraira egy állandóan jelenlevő verista hangvétel, a testek erőteljes megformálása. Az utóbbi években van ez alól kivétel, ilyen irányba mutatott már az 1965-ös debreceni gördülőcsapágy embléma, amely egy „repülő" férfiakt statikailag érdekes testhelyzetű megformálása. Marton László művei közül expresszivitásával kiválik az 1969-ben Szalkszentmártonban elhelyezett Petőfi-szobra. A jelenleg negyvenöt éves művész óriási utat tett meg az 1954-55-ben alkotott „Betakarítás"-tól napjainkig. Ilyen kitérő után lezárhatjuk a sok hasonlóságot mutató két relief értékelését. Közös bennük az, hogy problematikus években, egyfajta társadalmi elvárás, nyomás alatt készültek, ideológiai tükrei koruknak. Míg azonban Liszkai Kováts Zoltán „Hortobágy"-a egy elmúlt világ anachronisztikus, idilli hírnöke, addig Marton László „Betakarítás"-a emlékeztető közelmúltunk, az 1950-es évek társadalmi problémáiról és a szocialista realizmus történetéből. II. Az új építkezések díszei (1964-1970) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1962/22. sz. törvényerejű rendelete kimondja a mezőgazdasági akadémiák agrártudományi főiskolákká szervezését. Az előzőleg - 1960-ban - jóváhagyott főiskolai húszéves fejlesztési terv szerint 1980-ig száznyolcvanmillió forintos építkezési beruházást kapott a debreceni intézmény. Ebből ötvenkilenc milliós költséggel 1962-63-ban megkezdődött az új tanügyi és színházépület, kollégium és tanári lakások építése. Ez az összeg a befejezés (1965) után meghaladta a hetvenöt milliót. Az új tanügyi épület tervezője Mikolás Tibor, a kollégiumé Vellay István volt. Kettőjük közül egyszerűbb dolga volt Vellay Istvánnak, aki teljesen szabad, hatalmas területre tervezhette hétszintes, modern kollégiumát. Mikolás Tibornak a tervezésnél figyelembe kellett vennie a régi alacsony szárny méreteit és „takarékos" stílusát. Annak észak-déli irányú, háromosztatú, szimmetrikus épületét megnyújtotta üvegezett átjárófolyosóval, erre keresztbe helyezte kelet-nyugat irányú kétemeletes, tágas épületét. Az új szárnyba tanszékek, sokszorosító üzem, laboratóriumok stb., valamint az európai színvonalú, hatalmas díszudvar került. „A létesítmény eszmei és architektonikus központja az aula, mely ennek megfelelően hangsúlyosabb kialakítást kapott" - írja a tervező.

4 4 M. T. A debreceni Agrártudományi Főiskola épülete. „Magyar Építőművészet", 1966. évf. 12. Lásd még uo.: V. I. A debreceni Agrártudományi Főiskola kollégiuma, valamint dr. Bencsik István: A debreceni Agrártudományi Főiskola 10 éve (1953-63) с könyv (Bp. 1969.). 457