A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Néprajz - Papp János: A férfisiratokról
társadalmi alakulatok által kínált műveltségi javakból akkumulálni. Cselekedetével azt is tanúsította, hogy az általa befogadott gazdag zenei anyagból, az „ismert elemek, kész fordulatok" 25 felhasználásával valóban képes volt arra, hogy a maga közössége színvonalán kiemelkedőt, egyénit alkosson. 26 Nyilvánvalóban olyan - ez szavaiból is kitűnt ~, melyre a falu közössége is felfigyelt, értékelt, tudomásul vett és magáénak is tekintett. 27 Mindebből a zenei folklór hasznára tanulságként nem kínálkozott több, mint amennyit az etnológia szigorú törvénye megenged: Unus testis nullus testis! Tudomásul vettem, hogy ez a halottsiratás, ha még oly régi idők emléke is, érlelhet gondolatokat, táplálhat hipotéziseket, de egymagában nem bizonyít. Nem bizonyítja azt, hogy a nők dolgának tartott halottsiratás - ez az ősi tevékenység - esetleg a közösség szélesebb rétegeiben, tehát a férfiak körében is előfordulhat. Ennek bizonyításához adatok sokasága szükséges, melynek felkutatását, megszerzését joggal tekintettem, és tekinthetjük ma is a legnehezebb kutatói munkák egyikének, 28 de mégsem tartottam azt reménytelennek. Ezek után felvetődik a kérdés, mi táplálta reményeimet, miért tartottam a férfisiratás kutatását célszerű feladatnak. Bátorságot ehhez három forrás nyújtott: Először maga a tény, tehát az, hogy egy paraszt férfi jajszóval adta meg szeretteinek a végtisztességet. Másodszor egy történelmi emlék alapján támadt hipotézis, melynek gondolatmenete a következő: Abban az esetben, ha a szíriai származású görög író, Lukianos által említett férfisiratás 29 valóban egy ősi kultúra 30 hírmondója, akkor miért kételkednék abban, hogy ez a két évezred távlatában magyar nyelvterületen felbukkanó, lényegében hasonló folklór jelenség más lenne, mint valamely ősi kultúrának egy ma elénk táruló titokzatos gyöngyszeme, amely további kutatásra érdemes. Harmadik forrásnak adatközlőm hasznos megjegyzéseit tekintem, melyeket édesanyja elsiratása után, illetve a későbbi beszélgetéseink során hozott tudomásomra. Újra őt idézem: „Ügy látom, hogy valami fontos dolog lehet ez a siratás, hisz maj' minden beszílgetísünknél újra előkerül. En ugyan szívesen beszílgetek rúla, csak az 25 Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest, 1941). 53. 26 A paraszti alkotókészségről 1. Bartók Béla: Magyar parasztzene. In: Bartók Béla válogatott írásai (Budapest, 1956.) 20. Összegyűjtötte és sajtó alá rendezte: Szőllősy András; Kodály Zoltán-, Népzene és múzene. In: Űr és paraszt a magyar élet egységében (Budapest, 1941.) 212-222. Szerk.: Eckhard Sándor, továbbá Járdányi Pál: A kidéi magyarság világi zenéje (Kolozsvár, 1943). Szabolcsi Bence: Népi és egyéni műalkotás a zenetörténetben (Űj Zenei Szemle IV. 1953. 7-8. szám) 31-36.; Szabolcsi Bence: A melódia története. (Budapest, 1957.) 261. 27 Vö. Szabolcsi Bence: A primitív dallamosság: a hanglejtéstől az ötfokúságig. In: Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. (Budapest, 1943.) 19-21. Szerk.: Gunda Béla. 28 Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. I. (Pécs, 1940.) XX.; Bartók Béla: A magyar népzene. Bartók Béla összegyűjtött írásai I. (Budapest, 1966.) 580. Közreadja: Szőllősy András,- Kodály Zoltán-Vargyas Lajos: A magyar népzene. (Budapest. 1952. III. kiad.) 38.; L. még С Nagy Béla: A siratódallam (Ethn. LXXII. 1961. 3. szám), 393. 29 Kodály Zoltán-Vargyas Lajos: A magyar népzene. III. kiad. (Budapest, 1952.) Jegyzetek: 67. 30 Szabolcsi Bence: A zene története. (Budapest, 1940.) 9-15.; Kodály Zoltán-Vargyas Lajos: A magyar népzene III. kiad. (Budapest, 1952.) 38.; Szabolcsi Bence: Parasztzene - magyar zene. Néprajzi Tanulmányok I. A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Kiadványai. Szerk.: Ortutay Gyula. (Budapest, 1949) 28-29. 349
