A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

nyaklóutártóu: 'nyaklólánc akasztó' a szekérrúd elejébe csavarral erősített két szembenéző derékszögben meghajlított vas horog, ebbe akasztják a nyaklólánc karikáját, 2. ábra 1. nyéil: 'nyél' eszközök, szerszámok fából készített legtöbb esetben rúd alakú fogója, kaszanyéil, kapanyéil stb. nyerges: 'nyerges' a négyes vagy ötös fogat azon lova, mely hátul bal oldalra van fogva, rajta nyereg, melyen a lovak hajtója ült, 20. ábra 9. nyilas: 'nyilas' 1. régebben nyílhúzással kisorsolt kisebb nagyobb közösségi földdarab, így osztották ki abban az időben évenként a krumpli, zöldséges egyéb saját használatba adott földet. 2. a közösségi tulajdonban levő városi erdő egy része, mely után bizonyos menynyiségű kitermelt fát napjainkban is osztanak, 3. a szőlőskertekben a felosztáskor megállapított D -ölnyi terület. nyitás: 'nyitás' a kukorica első kapálása. nyomás: 'nyomás' 1. forduló. nyomult kivé: 'összelapult kéve' egész nap a halhéjba rakott s így összelapult kéve. nyütóu: 'nyújtó' fából készült szekérrész, a hátsó tengelyt kapcsolja az elsőhöz. 2. ábra 17. nyütóuszárny: 'nyújtó ága' fából készült ívelt szekérrész, a nyújtó hátulsó végétől kapcsolódik a hátsó tengelyhez, 2. ábra 22. nyütóutasnyi^nyütóukarika: 'nyújtó karika' a nyújtó és a nyújtó ágakat összeszorító erős ellipszis alakú kovácsolt vas karika, 2. ábra 20. óíldáldeszka: 'oldaldeszka' a szekér birfáit belől borító levehető deszka, 12. ábra 62. óuf!: 'föl' (auf) a ló lábának felemelését jelentő terelő szó. óul: 'ól' az állatok tartózkodási helyét szolgáló gazdasági épület, istálló. óulaskért: 'ólaskert' archaikus népnyelvi szó, a régi város körül húzódó rész, ahol az állatok istállói voltak. ormóu: 'ormó' 1. a föld felszínéből kiemelkedő rész, melyet az összeszántáskor az összeborított föld alkot, 2. kaszán, sarlón külső vastagabb, kiemelkedő rész, 23. ábra 7. óuronzóu: 'orronznó' a kantár és a kötőfék azon része, mely a ló orrán van, 22. ábra 6. ostor: 'ostor' a jószágokat hajtó szíjból vagy kenderből készített és fa nyélre kötött eszköz. ostorhegyes: 'ostorhegyes' a négyes vagy ötös fogatban az első jobb oldali ló, 20. ábra 17. ökör: 'ökör' igavonásra használt szarvasmarha. orv: 'örv' a kasza pengéjét a nyélhez szorító gyűrűszerűség, 23., 25. ábra 14. őüszi árpa: 'őszi árpa' ősszel vethető árpafajta. őüszi búza: 'őszi búza' ősszel vethető búzafajta. őüsziszántás: 'ősziszántás' a 30-as évektől szokásos őszi tarlószántás. őüszi vetemíny: 'őszi vetemény' ősszel vetett növények. összelöketís: 'összeszántás' a hantokat a föld közepe felé fordító szántási mód, 1. ábra A. pakkol, pakkol befele: 'rakodik' 1. otthon a szekérről, a mezőn a szekérre a szállított és szükséges holmikat le illetve felrakja. 2. aratáskor a kévéket keresztbe rakja. pállag: 'parlag' üresen hagyott föld, melyet nem művelnek. pántvas: 'pántvas' a szekér birfájának zápjait összefogó vas, 11. ábra 67. pap: 'pap' a kereszt legfelső kévéje. paraszt ember: 'paraszt ember' mezőgazdálkodással foglalkozó egyéni gazda. péiva: 'pelyva' a búzaszemet borító levelek a cséplés után. pipa: 'pipa' főleg égetett agyagból készült dohányzó eszköz. pipacs: 'pipacs' (Papaver rhoeas) gabonafélék közti gyakori gyomnövény. platt: 'lemez' csak a birtokos személyragos alak használt; plattya: a kasza lemeze, 23. ábra 8. pofamaddzag: 'pofamadzag' a ló pofájának két oldalán húzódó kötőfék rész. 327