A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

15. a láncos ló hámfája, 16. az első kisefa, 17. az ostdrhegyes v. esőn barázdás lú 18. a gyeplüs lú, 19. láncos v. lóugóus lú. Az ötös fogattal két ember szántott, az egyik fogta az ekét, a másik a nyerges lovon ült és hajtotta a lovakat. A ló szerszáma és a felszerszámozott ló a 18. ábrán látható. A lószerszám résznevei: 1. szügyéllőü, 2. márszíj, 3. segéidszíj 4. válszíj, 5. keresztágkarika, 6. haslóu, 7. hátszíj, 8. hámtáska, 9. estráng, 10. hájtóuszár, 11. keresztágak, 12. nyaklóu, 13. gyeplüs zabolakarika, 14. pofaszíj zabolakarika, 15. kantár, 16. nyaklóulánc. Igavonások alkalmával ez a lószerszám volt általánosan elterjedve. A kantár részei a 19. ábra szerint: 1. tarkóuszíj, 2. homlokszíj, 3. állszíj, 4. szemellenzőü, 5. pofaszíj, 6. óuronzou, 'orronzó', 7. zabolakarikák. A lovak terelésére, hajtására használt szavakat az egyszerű beszéd intenzitásával mondták, imperátivuszi hangsúlyt nem használtak. A lovak indítása: 18. ábra. A ló szerszáma és felszerszámozott ló. 19. ábra. Kantár. 306