A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Veliky János:Egy debreceni kismesterség a kapitalizmus korában

Veliky János Egy debreceni kismesterség a kapitalizmus korában A kézműipar néprajzi-történeti kutatása nem csupán ipartörténeti, hanem várostörténeti jelentőséggel is bír. A városfejlődés és a kézműipar helyzete szoros kapcsolatban van egymással. Ezért, a támasztott igényeknek megfelelően a mesterségtörténeti vizsgálatok a termelési technika, a munkamód, valamint a kereskedelem területére is kiterjednek. így e néprajzi-történeti kutatásoknak nem csupán az ipartörténet területén vannak eredményei, de a várostörténet alapvető előmunkálataiul is szolgálhatnak.

1 Debrecen kézműiparával jónéhány munka foglalkozik,

2 amelyek egybevetése önmagában is jelentős eredménnyel járna, azonban nem lenne teljes a kép, mert számos jelentős kézműipari ág vár még kutatásra (pl. hentes, kovács, kékfestő, kenyérsütő, szűrszabó stb.). Ehhez az anyagfeltáró munkához kívánunk hozzájárulni a debreceni késesmesterség leíró feldolgozásával. A debreceni céhek közül az egyik legkisebb létszámú a késeseké volt,

3 ami a kézműipar rendszerében elfoglalt csekély szerepére utal. Tulajdonképpen 1674 1714 1757 1775 1790 1801 1809 1849 1873 1882 20 2 3 7 10 13 19 10 33 18 használati eszközökkel és szerszámmal látta el a többi kézműipari ágat, illetve egyes hagyományos foglalkozások sajátos igényeit elégítette ki. A késesség, működése idején úgyszólván minden mesterséggel kapcsolatban állott. A termékeit is így lehet a legegyszerűbben csoportosítani. A háztartásban használatos késeken kívül szűcsök, pintérek, csizmadiák, ácsok, hentesek, mészárosok, 1 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp. 1955) 6.; Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848 (Bp. 1967) 9. 2 Például N. Bartha Károly: A debreceni gubacsapó czéh (Debrecen, 1939);. Uő.: A debreceni fésűs mesterség (Debrecen, 1929). Kovács László: A debreceni hentes mesterség, Tájés népkutatás a középiskolában, szerk.: Végh József (Bp., 1942). Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957). Uő.: Fejezetek a régi szappanosipar történetéből. Olaj Szappan Kozmetika, 1962., 5. sz.; Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség, A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962) stb. 3 H. B. m. L. debreceni késcsináló céh jegyzőkönyve 1674-1870; Zoltai Lajos: Debrecen 200 év előtt (Bp. 1902), 24.; H. B. m. L. A késes céh classificatioi 1758, 1790, 1801. Iparosok adóbesorolása 1647-1847; Balogh István: A város és népe. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen, szerk.: Szabó István (Debrecen, 1948) 21.; Zelizy Dániel: Debrecen szabad királyi város leírása (Debrecen, 1882) 709, 716. A késesek a XIX. század közepén az adófizetők középső kategóriáiba tartoztak (3-10 frt.), amely a mesterség iparszerkezetben betöltött helyét is megjelöli, Balogh I..- i. m. 31. 283