A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Néprajz - N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők
szerint J a céhesmesterek sorában van 1775-ben 3, 1809-ben 34, 1849-ben 9 gombkötő. Zelizy Dániel munkájában 4 az 1880. évi népszámlálás eredményéül még szó van gombkötőről („2 vállalkozó, 3 segéd, 2 tanonc"), de már „Az 1880. év végéig Debreczenben megalakult ipartársulatok statisztikájáéban gombkötők nem szerepelnek. Összehasonlításul szolgálhat, hogy a rozsnyói gombkötő céhnek 1742-ben volt a legnagyobb taglétszáma (32), 1717-ben csak 11 tagból állt a céh. E céhtagok nagyrésze tiszta magyar nevű. 5 A debreceni céh országos jó hírnevére vall, hogy vándorló legények gyakran felkeresik. Ismerjük az íglói gömbkötők céhládájában fennmaradt vándorlókönyvekből, hogy „Progner György iglói születésű gombkötő legény 1845.ben megjárta Debrecent, Nagykárolyt (mely Debrecen filiája volt.) Kolozsvárt, újra Debrecent, Rozsnyót, Rimaszombatot, Egert, Pestet Pászthót." „Az iglói születésű Márk Lajos 21 éves korában indult vándorlásra Debrecenből Nagyváradra, onnan Iglóíg.'"' Barcza Ferenc gombkötő és paszományosmester Szegeden született 1885ben. Apja hajókormányos (másodkormányos) volt a Tiszán. 11 éves korában apátlan, anyátlan árva lett, s ekkor nagybátyjához, Barcza György szegedi gombkötőhöz került. Akkor még volt egy gombkötő Szegeden rajta kívül, Káló Antal nevű. A nagybátyja gombkötőnek tanult, segéd korában tanulta ki a paszományosmesterséget Szegeden. Elismert mester volt a szakmájában, rendes körülmények között 1 segédet tartott, 3 munkáslányt és 2 tanulót. (Az alább elsorolt debreceni vállalkozóknál is szokásban volt, hogy nőket is foglalkoztattak segédmunkásokként, tanult szakmunkások közt. így volt a németországi paszományosok közt is.) 7 Inas volt a nagybátyjánál 3 év 5 hónapig. Felszabadulása után 1 hónapig még ott működött, aztán Pesten, Kassán, Temesváron dolgozott. Temesváron egy Klein nevű gombkötőnél volt munkában, a többi mestere paszományos volt, tanulta tehát mind a kettőt, a gombkötő- és a paszományosmesterséget. 1906-ban gyalogszerrel vándorolt Bécsbe, s 6 hónapig járta a német városokat, megfordulva Drezda, Lipcse, Wittenberg, Berlin, Hamburg, Bréma, Braunschweig, Magdeburg és Unna városában. Mindenütt talált paszományosokat; voltak gombkötők is. 1906-ban jött Debrecenbe. Pesten volt szakszervezetük (Paszományos és Gombkötő Szakegylet) s a szakszervezet irányította Pestről Debrecenbe, itt kerestek segédet. 1908-ban lett önálló, saját műhelyében dolgozó mester. Azóta folyamatosan itt dolgozik. Barcza Ferencné Bagdi Róza Debrecenben született 1876-ban. Apja előbb csizmadiamester, majd ún. tízházgazda (városi kézbesítő) volt. Gut nevű debreceni vállalkozónak dolgozott az édesanyja testvére, valamint egy iskolatársának a nénje is, tőlük kedvelte meg ezt a gombkötőmunkát. Ez a Gut árult szabókellékeket, szűcsöknek való anyagot. (Guthoz dolgoztunk be. Otthon dolgoztunk ziccre.) Majd Schwarz nevű vállalkozóhoz ment át. Guték a munkát kiadták munkáslányoknak, sokat betanítottak tucatmunkára. Barczáné 12 évig 3 Balogh I.: A város és népe с fej. 21-22. 1. in: A szabadságharc fővárosa Debrecen sz. kir. város (szerk. Szabó I.) с munkában (Debrecen, 1948). 4 Zelizy D.: Debrecen sz. kir. város egyetemes leírása (Debrecen, 1882), 701, 709. 5 Nyáry Albert: Rozsnyói gombkötők. Ért. 5:199. 6 Nyáry A.: Iglói csizmadiák és gombkötők. Ért. 6:134. 7 Urold, H. S. Handbuch der Posamenten-Fabrikation (Leipzig, 1914), 1. 254
