A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle
a miniszterelnökkel és a kormány gazdasági, pénzügyi kérdésekben illetékes tagjaival. A delegációt a hajdúszoboszlói képviselői választókerület képviselője. Kovács Gyula szoboszlói főjegyző vezette, aki Balmazújváros országgyűlési képviselője is volt. (Tagjai: Dr. Benedek János és Rákosi Viktor országgyűlési képviselők, a községet pedig a küldöttségben Illés Endre evangélikus, Szabó Antal református lelkészek, Harangi János főbíró, Kaszás József főjegyző képviselték.) Tehát a parasztok helyzetéről a parasztok nélküli delegáció tárgyalt. A főjegyző kiváló gazdasági alapról beszélhetett a kisemmizettek helyzetéről, de vajon meddig mehetett el az ő „harcossága", amit alapvetően az 1200 korona készpénz, a 24 hold szántó haszonélvezete, 8 db jószág ingyen legeltetésének a joga, a szabad lakás és a magánmunkákért külön díj felszámítása határozott meg. De vajon mit várhatott az újvárosi paraszt érdekének védelmében Rákosi Viktortól - a szélsőséges soviniszta, reakciós Rákosi Jenő öccsétől -, aki mint író és újságíró, „Az elnémult harangok" soviniszta szellemű írója már nagy érdemeket szerzett a millenniumi nacionalista országvezetésnek, de semmit a szegényparasztság támogatásában. De mit várhatott Tisza Istvántól, aki mindvégig az agrárszocializmus ellensége volt. Nyilvánvaló volt a küldöttség menesztésének célja: ismét elterelni a parasztság figyelmét a realitásokról és bebizonyítani, hogy a hivatali vezetés, a helyi állami és egyházi hatalom eljár a parasztság érdekében. A küldöttség községi tagjai a kormánynál elmondták a szegénység riasztó helyzetét. Az állam eddig 20 000 koronát „adományozott" a tömeges éhínség leküzdésére, de ez még a legszükségesebb segélyezésre sem volt elégséges. A lakosság „fölsegítésére" kérték a kormánytól a munkanélküliek őszi, téli munkával való ellátását. Javaslatot tettek, hogy a kormány intézkedjék a Semsey-féle hitbizományi birtokokból „apró bérletek kieszközléséről". Tisza kijelenti, hogy ismeri a hajdú-vidéki állapotok tiszta képét' 'és megígéri a támogatást. Hieronymi és Tallián miniszterek hasonló választ adtak. A parasztok nem hittek a Tisza-féle ígérgetésben, tudták, hogy az semmi más, mint politikai labdázás és mutatós kirakatrendezés. De nemcsak a parasztok nem hittek, a függetlenségi szólamok lázas hangoztatásában közismert napilap is így ír: „Sajnálatos dolog lenne, ha a kormány tisztán csak üres nyilatkozatokkal bocsátotta volna el a balmazújvárosiakat, s olyan hűvös ígérgetésekkel, amelyek beváltásától, vagy be nem váltásától függ a község léte, vagy nem léte. Itt határozottan tenni kell." 8 '' S tettek-e az ígéretek megvalósításában intézkedéseket? Semmit. Ez igazolódik a későbbi időben, amikor az oroszországi forradalom hírére növekszik az elégedetlenség és a politikai türelmetlenség. Amikor „az orosz forradalom a maga rettenetességében szünet nélkül folyik", 85 amikor a falura tör az 1905-ös aszály, a rossz termés - különösen kukoricából - a politikai hangulat egyre nyugtalanabb. Napi élelem nélkül maradtak a földmunkások, még a kenyér és szalonna sem volt meg. A hatóság a munkanélküliség és az éhezés csökkentésére, a problémák enyhítésére kénytelen ínségmunkát szervezni. Ekkor kerül sor a balmazújváros-hajdúszoboszlói kövesút építésére. A kubikusoknak viszont így is csak a kisebbik része jutott munkához. A földmunkás-szegényparaszt munkaerő fölöslegből jutott az ország minden részébe, egészen föl az uzsoki szorosig. A kereset napi három korona volt, amiből csak szűkösen lehetett megélni. 80 A nős konvenciós cselédek évi bére épp arra volt 84 Független Hajdúság 1904. júl. 4. 85 Uo. 1905. dec. 30. 86 Veres P. i. m. 212. 204
