A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

cos fellépése, mint egy politikai a capella. Minden kíséret nélkül, néha másoktól is elszigetelt belső küzdelem folyt itt a soha nem másoktól függő politizálás talaján. Mi volt az az erő, ami mindig átsegítette ezt a népet a nehéz időszakokon? Mindenekelőtt az, hogy a parasztságnak harcban alakult ki az osztályösszetartás igénye, a szükségesség felismerése és tanulságos összecsapásokban fejlődött ki és gazdagodott a gazdasági, politikai küzdelem eszközrendszere, módszere. Nehéz ütközetekben formálódott és tisztult osztályharcos irányba a szegényparasztság politikai tudata és magatartása, ebben a folyamatban ismerték fel - igaz elég sok megtorpanással és buktatóval - a városi „osztályos testvérekkel" való együtthaladás, közös fellépés, szövetség és harc szükségességét. Ez a szegényparasztság a szocialista eszméken nőtt fel és jutott el az olvasóköri, népköri olvasás-beszélgetés, a szocialista álmodozás után a politikai ütközetekig. 1898-ban a gazdasági helyzet tovább súlyosbodik. A nagybérlők már a kilencvenes évek derekától rendszeresen felvidéki munkásokat szerződtettek, aminek egyenes következménye az volt, hogy „. . . az újvárosiak tömegei aratás nélkül maradtak".

31 A tömeg ragaszkodott a tizenegyed részért való munkavállaláshoz, a bérlők viszont az olcsó felvidéki munkaerő-kínálat bőség-örömében lubickolva csak a tizenöt-tizenhatod részt akarták fizetni. A hangulat már 1897 decemberére tetőzött. Az új év januárjában - 16-án - az egyik pap javaslatára további tíz csendőrt hozatnak a mozgalom elfojtására és más községtől való elszigetelésére. Nem tétlenkedik a parasztság harci vezérkara sem. Pokrócz Ferenc a Földmívelőben cselekvésre hívja fel a mezőgazdasági munkásokat és azt mondja, hogy a birtokosok és nagybérlők ellen harcolni kell, kegyelmet a harcban senki ne ismerjen.

32 Agitálnak, szervezkednek a községben dolgozó felvidéki mezőgazdasági munkások között is. Igyekeznek felvilágosítani, a munka megtagadására és a falu elhagyására bírni őket. Hogy milyen eredménnyel? Erre a korabeli sajtóhírek egyikéből kaphatunk választ. A budapesti Friss Újság írja a „Szocialista mozgalmak" rovatban - megfogalmazva a szocialista mozgalommal szembeni félelmet, amely terjed az egész Kárpát-Ukrajnában, de különösen a nagybereznai járás egyes községeiben hogy „Dubrinics és Zaricsó községekből mintegy 400 arató van elszerződtetve Balmazújvárosban a szocialisták egyik fészkében, ahonnan, hacsak a hatóságok éberen nem őrködnek felettük, teljesen megmételyezve fognak visszatérni."

33 A visszaemlékezések is azt mutatják - az idézett újságcikk tényanyagának megfelelően -, hogy a szocialista eszméknek a Semsey uradalom árnyékában élő parasztok között nagy hatása van, sőt az aratósztrájk letörésére odavitt „csendes rutén" mezőgazdasági munkásokra is hatni tudnak. Inkább éheznek, nélkülöznek, de kitartanak, harcolnak és nem adják meg magukat. Ilyen előzmények után egyenesen vezet el az út a hatósággal, a hatalommal, a nagybérlőkkel szembeni nyílt összeütközésig, a tömeg forrongó hangulatának felfokozódásáig. Mit sem adva a márciusban életbeléptetett, a mezőgazdasági sztrájkot betiltó Darányi-féle „rabszolga törvény"-re, ismét forrong a nép. A helyi és a vármegyei hatóság pedig már régen kereste az alkalmat, 31 Vetés Péter i. m. 188. 32 Simon P. i. m. 158. - Pokrócz Imre név szerepel ugyan, de ez elírás. Pokrócz Ferencről az ismert agrárszocialista vezetőről van szó. Továbbá: Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848-1948. (Bp. 1962.) I. k. 301. oldalon ugyancsak említést tesz a tíz csendőrről a Földmívelő 1898. január 28-i számára hivatkozva. 33 A magyar munkásmozgalom... II. k. 520. idézi a Friss Újság 1898. március 9-i számát. 189