A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

hogy „. . . leszámolhasson a balmazújvárosi földmunkásokkal. . ." Vl Ez a pilla­nat a hatóságoknak 1898. június 12-én, vasárnap érkezett el. A rövid tény: Hajdú megye egyik legnépesebb agrárproletár községében a jogot és munkát követelő munkástömegbe belelőttek a csendőrök. Tóth Gábor földmunkás meg­halt, öt munkás megsebesült. De mi van az esemény előtt? Igaz-e a polgári sajtó „izgatások"-ról szóló mendemondája? A valóság az, hogy az uradalom nem volt hajlandó a napszámosok tömegét alkalmazni, a munkások feltételeit elfogadni, ezért a felvidéki munkások mellett még Mezőkövesd környéki „igénytelen matyó munkások"-at hozatott. Ez azt eredményezte, hogy négyszáz községi embernek nem volt aratási munkája, négyszáz család kenyere, meg­élhetése volt veszélyeztetve. A földbirtokosok, a nagybérlők nem engedtek ál­láspontjukból, s menedéket a csendőrszuronyok mögött kerestek. Kiderül, hogy a munkások követelése jogos; nem fogadták el az új munkásigazolványok jogállását, a szolgabírói túlhajtást és védeni akarták magukat az uradalmi ki­zsákmányolással szemben. E megmozdulásban a szervezett, az irányított, a fegyelmezett szegényparaszti ellenállás, a harci elszántság ölt testet. Amikor fellépnek a több és szélesebb jogért, a munkásoknak előnyösebb mezőgazda­sági szerződésért, ott van a veszély, hogy munka és kenyér nélkül maradnak. A harcot felveszik és folytatják akkor is, amikor a nyomor, éhség, nélkülözés általános és egyre nagyobb veszélyekkel lebeg a tömeg felett. 35 Ez a véres ösz­szeütközés a kapitalizmus korának első agrárproletár tüntetései között van nyilvántartva. Ettől számítható az a fordulat, amely az addig csak pártkeretek­ben szervezkedő szocialista erőket még egységesebbé teszi, a szimpatizáns, a harcra készenlétben levő szegényparasztokat, kisparasztokat elhatározásra, a konkrét harcra bírják. A szocializmus kérdései iránt növekszik a tömegérdek­lődés, a hivatali hatalommal, a kincstári politikával szemben mélyül és széle­sedik az ellenszenv. Ettől számítható a községben a politikai-eszmei tekintet­ben is megalapozottabb, szervezettebb agrárszocialista mozgalom. Kialakult egy jellemzőnek mondható paraszti közhangulat, egy teljes elfordulás és kiáb­rándultság a kormány, a vármegyei és elöljárósági politikából, amelyről nyil­vánvalóvá lett, hogy nem akar komoly változtatásokat a falusi szegények gaz­dasági, társadalmi helyzetén. Altalános volt az az álláspont, hogy a hivatalos politika nem más, mint taktikus ígérgetés, a hatalmon levők hazug, úri hun­cutsága. A szegényparasztok mozgalmának, politikai fellépésének záróakkord­ja, a mozgásirányt jelző hangulati summa kifejeződik a községben megfogal­mazottakból: „Rajtunk már csak egy belforradalom segíthet." 30 Teljesen jogos és megalapozott az az állítás és történeti láncolat gondolati felállítása, hogy a kilencvenes évek végén az Alföldön nem lett általános a parasztság forradalmi fellépése. A láng csak néhány gócpontban - mint Orosháza, Békéscsaba, Bat­tonya, Hódmezővásárhely, Balmazújváros, Nádudvar - lobbant fel, a többi területen „nem gyulladt ki, csak füstölgött". 37 Bizonyított és nem csupán felté­telezett, hogy az agrárproletariátus gazdasági, politikai elégedetlenségének, forradalmi töltésű fellépésének idején és folyamatában Űjváros fontos bázis­hely, a Hajdúság kiemelkedő agrárszocialista góca, a földmunkás- és szegény­34 Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak . . . I. k. 301. 35 A magyar munkásmozgalom... II. k. 561-562. közli a Népszava 1898. jún. 18-i a Bal­mazújvárosi munkásmészárlás című cikkét. 36 Varga A. i. m. 202. idézi a szerző. Hitelessége elfogadható, mivel Varga A. sok éves gyűjtőmunkája során meg tudta szólaltatni a mozgalomban részt vevő személyeket is. 37 Veres P. i. m. 190. 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom