A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

Bár Szabolcs megye néhány községének adatai hiányoznak, Szabolcs és He­ves esetében mégis lehetőség van a megyei összesítés közlésére is. Hevesben szabad gazdálkodást folytatott a helységek 60,9%-a, Szabolcsban 26,1 %-a. 22 Az összehasonlításban talán nem is az arányok az érdekesek, hanem az a nagy különbség a két megye között, amit az ugar részaránya alapján aligha lehetne feltételezni. Hevesben csak 4,86%-kal volt alacsonyabb az ugar aránya mint Szabolcsban, a szabad gazdálkodású helységek részaránya azonban összehason­líthatatlanul magasabb a szabolcsinál. Rendkívül problematikusnak tűnik az ugar arányának ismeretében a nádudvari járás helyzete is. Sopron megyében 1895-ben az ugar aránya magasabb volt, mint Hajdúban (5,9, ill. 4,77%). 23 Sop­ronban mégis a helységek 97,5%-a szabad gazdálkodást folytatott. Hajdú me­gye 23 helysége közül, ha csak abban a hétben volt nyomásos rendszer, amely­nek jelentései ránkmaradtak, 24 a többi ismeretlenben mindenütt szabad gazdál­kodás, ez utóbbi aránya akkor is csak 69,7% volt, lényegesen alacsonyabb, mint a több ugart tartó Sopron megyében. A felvetődő kérdések megoldásához közelebb jutunk, ha alaposabban ele­mezzük a főszolgabírói jelentéseket és a Földművelésügyi Minisztériumba kül­dött jelentések kapcsán keletkezett iratanyagot. Tudatában vagyunk annak, hogy az eddigiekben olyan összehasonlításokat is tettünk, amelyeket valójában nem lett volna szabad megtenni. Amikor a te­rületi viszonyokat mutató ugar arányát a helységek számával vetettük össze, valójában különnemű mennyiségek összehasonlítását végeztük el. Egyáltalán nem biztos, ha egy megyében pl. a falvak számának 30%-a folytat szabad gazdálkodást, a terület részesedése is 30%-os lesz. A fentebb említett különb­ségek azonban túlságosan nagyok ahhoz, hogy az elmondottakkal megmagya­rázhatók legyenek. A statisztikai felvételek ugyanis azt mutatják, hogy eléggé nagy minta felvétele esetén már minimálisra csökken a falvak számarányában és területarányában mutatkozó különbség. (Szabolcs megyében pl. a szabad gazdálkodású falvak száma az összes falvak 26,1 %-a, területe az összterület 24%-a volt. 25 Hozzásegít a kérdés megoldásához, ha figyelembe vesszük, hogy a nyomá­sos rendszer többnyire ott maradt meg, ahol nem volt tagosítás, illetve a pa­rasztlakosság fordulós formában tagosította földjét. Az 1895. évi közgyűlések döntései nem vonatkoztak a falu határából külön tagban kiszakított nagybirto­kokra, amelyek a 19. század végére többnyire már felszámolták a nyomásos gazdálkodást. Valóságban tehát az volt a helyzet, hogy azoknak a falvaknak a határában is találhatók szabad gazdálkodást folytató üzemek - a nagybirto­kok -, amelyekben a falu paraszti közössége még ragaszkodott a nyomásos rendszerhez. Állításunkat megerősíti Heves megye alispánjának 1895. évi je­lentése. Ebben ugyanis külön feltünteti azokat a helységeket, amelyekben a nyomásos faluhatárban szabadon gazdálkodó tagbirtokok is vannak. Bár Heves 22 Szabolcs megye esetében az arányok kiszámításánál csak az ismert határhasználatú hely­ségeket vettük figyelembe. 23 Magyar Statisztikai Évkönyv. 1896. 116. 1. 24 A nádudvari járásban Földesen, Kábán, Püspökladányban, Szóvá ton és Tetétlenen nyo­másos, Nádudvaron szabad gazdálkodás folyt. Vö. 21. számú jegyzettel. Hajdú megye másik (balmazújvárosi) járásának helységei közül Mikepércsről és Hajdúhadházról tud­juk, hogy a nyomásos rendszert fenntartotta. Hajdú-Bihar megye levéltára IV. B. 905/b. Alispáni iratok 1417/1885, 2676/1895. 25 A szerző számításai a 21. jegyzetben közölt források alapján. A községek 1895. évi szán­tóterületére : A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája (Magyar Statisz­tikai Közlemények. Űj folyam, XV. kötet. 474-482. 12 Déri Múzeum évkönyve 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom