A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

megyében a falvak 39,1%-a mondotta ki 1895-ben a nyomásos rendszer fenntartását, a 45 faluból 31-ben a határ egy részén szabad gazdálkodást folytattak a nagybirtokosok, s csak 14-ben volt abszolút értelemben is nyomásos rendszer (az összes falvak 11,9%-ában). A „vegyes" határhasználatú helységekben levő szabad gazdaságokat természetesen a szabadgazdálkodású területekhez kell számítani, s így érthetővé válik, miért volt a szabad gazdaságok területének aránya (81,1%) lényegesen magasabb számarányuknál (60,9%) ,

26 Szabolcs, Borsod és Hajdú megyékben hasonló megkülönböztetéssel nem találkozunk, bizonyos részadatok azonban arra utalnak, semmi okunk sincs feltételezni, hogy más lett volna a helyzet mint Hevesben. így tudomásunk van arról, hogy Ramocsaházán (Szabolcs megye) a falu egy részét szabadon, más részét a nyomásos rendszer szerint használták.

27 Balkányban (Szabolcs megye) Újhelyi Tamás református főgondnok,

28 örladányban (Szabolcs megye) Bakó Ferenc,

29 Szentgyörgy-Ábrányban (Szabolcs megye) Léwi Miksa

:!0 éppen a közgyűlések idején szerették volna 100 holdnál terjedelmesebb birtokukat a nyomásos rendszerből kiszakítani. Hasonló ügyben pereskedtek az Angyalháza-pusztán (Hajdú megye) birtokos Lázár Gyula és társai is.

31 Kábán (Hajdú megye) viszont természetesnek tekintették, hogy a nyomásos rendszert fenntartó faluval ellentétben a kiskabai tagbirtokos Stern Jakab önállóan gazdálkodott földjén.

32 A nádudvari járás és talán egész Hajdú megye esetében az ugar alacsony aránya és a nyomásos rendszer fenntartása közötti ellentmondást az elmondottakon túl még egy tényező magyarázhatja. 1885-ben „Kába város polgársága" kérvényt juttatott el a főbíróhoz és a határhasználat rendjét meghatározó képviselő testülethez, amelyben azt kérték, hogy a „Gorzás (nevű) ugarföld takarmánynak vettessék be." Bár a képviselő testület ekkor a beadványt „figyelemre sem méltatta",

33 más forrásokból tudomásunk van arról, hogy a környék négy nyomásos falvaiban terjedőben volt a zöld ugar.

34 Esetenként pl. (Angyalházán) nyomásos rendszernek tekintették azt a gazdálkodási formát is, amelyben a gabonafélék és a kukorica ugar nélkül váltakoztak a vetésforgóban.

35 A minimálisra csökkent fekete ugar és a nyomásos rendszer fenntartása mellett hozott határozat arra figyelmeztet, hogy a század végén a nyomásos rendszereket sem szabad a korábbi évtizedek mércéjével mérni. De távol kerülnénk a valóságtól akkor is, ha a szabad gazdálkodást minden esetben a modern kapitalista mezőgazdaság követelményei szerint próbálnánk megközelíteni. A földművelés Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a szabad gazdálkodással alkalmazkodott a változó igényű piachoz, amikor a korábban fontosnak tartott növényi sorrendet figyelmen kívül hagyva, mindig azt termelt, amit a piacon értékesíteni tudott. A Liebig által megalapozott agrokémia fejlődése 26 Heves megye levéltára. Alispáni jelentés Heves megye 1895. évi állapotáról. 27 Szabolcs megye levéltára. Alispáni iratok IX. 1895/262. 28 Uo. IX. 1895/58. 29 Uo. IX. 1895/270. 30 Uo. IX. 1895/56. 31 Hajdú-Bihar megye levéltára. IV. B. 905/b. Alispáni iratok, 1750/1895. 32 Uo. 2628/1895. 33 Uo. 712/1885. 34 Négy nyomásos rendszer volt Tetétlenen és Földesen. (Uo. 1412/1885.) Az ugar egy részének takarmányfüvekkel történő vetésére utal a Földessel szomszédos Bihar megyei Sápon Molnár Ambrus: Határhasználat a Bihar megyei Sápon a XIX. században. Agrártörténeti Szemle, 1968. 524-531. 35 Hajdú-Bihar megye levéltára IV. B. 905/b. Alispáni iratok 1750/1895. 178