A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

A következőkben eddig ismeretlen adatok alapján, amelyekhez hasonlóak lehettek az 1902. évi országos összesítés forrásai is, kísérletet teszünk arra, hogy meghatározzuk a nyomásos és szabad gazdálkodás övezeteit, a hegyvidéki és alföldi részeket egyaránt magában foglaló Heves megyében és a futóhomokkal élet-halál harcot vívó alföldi Szabolcsban, kiegészítve az így nyert képet a szomszédos Borsod és Hajdú megyék néhány járásának ránk maradt adataival. A vizsgálat alapegységeinek a járásokat tekintettük, nemcsak azért, mert Borsod és Hajdú megyék esetében hiányzik a teljes megyei összesítés, hanem azért is, mert a tájegységen belüli különbségeket a járások pontosabban tükrözik, mint az esetleg eltérő vidékeket magukban foglaló megyék. A feldolgozott források részben 1885-ben, részben 1895-ben, az 1894. évi mezőgazdaságról és mezőrendőrségről alkotott 12. te. előkészítése, illetve végrehajtása során keletkeztek. A sokáig vajúdó törvény előmunkálatai során a Földművelésügyi Minisztérium kérdőíveket küldött a megyékhez, hogy néhány jellegzetesnek tekinthető községből adatokat szerezzen a szántóföldek, legelők, erdők használatáról s ezek között „a külső birtok szabad használatának korlátozásáról" is.

13 Ez utóbbi kérdésre adott válaszok között, ha volt nyomásrendszer, mindig első helyen szerepelt, mint a birtok szabad használatának legfőbb akadályozója, ahogyan a szovátiak (Hajdú megye) megfogalmazták: „miután forduló - ugarrendszer van, a birtok használata bizonyos korlátokhoz van kötve."

14 1885-ben azonban csak előzetes tájékoztatás céljából gyűjtöttek adatokat a különböző megyékből. 1895-ben elvben az ország minden helységéből be kellett volna futni a gazdálkodási rendszerekről szóló jelentéseknek a Földművelésügyi Minisztériumba. Az 1894-ben megalkotott törvény ugyanis előírta, hogy minden községben a birtokosok közgyűlésének kell döntenie arról (birtokarány szerinti kétharmados többséggel), fenntartják-e a nyomásos rendszert ott, ahol még szokásban van vagy áttérnek a szabad gazdálkodásra.

15 E gyűlések lebonyolításáért járásonként a főszolgabírók voltak felelősek s jelentéseik alkotják azt a forrásanyagot, amelyet a földművelési rendszerek vizsgálatában falvanként is hasznosítani lehet. A felmérés eredményeinek elemzésekor abból kell kiindulnunk, hogy az említett négy megyében az ugar aránya 1895-ben az alábbiak szerint alakult: Szabolcs: 18,31%; Borsod: 17,30%; Heves: 13,45%; Hajdú: 4,77%.

16 Az országos átlag, mint említettük, 12,51% volt,

17 azaz a négy megye közül csak Hajdú maradt az országos átlag alatt. 1902-ben a nyomásos helységek aránya a 13 Balogh Vilmos: A mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat ismertetése. Nemzetgazdasági Szemle. 1889. 201. 14 Hajdú-Bihar megye levéltára. IV. B. 905/b. Alispáni iratok, 1412-1885. Hasonló volt a hajdúhadháziak válasza is-. ,,a birtok használata nem korlátlan, az egyik rész ugar, a másik általában kapás veteménnyel vagy aprómaggal használandó . . ." U. o. 1412-1885. 15 Az 1894. évi XII. te. 1§. „Mezei földbirtokát a törvény korlátai között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja. . . . 2. §. Hol a nyomásos gazdálkodás a jelen törvény életbelépésének idejében is gyakorlatban van, az érdekelt birtokosságnak birtokarány szerint számított kétharmad többsége, az érdekelt birtokosságra kötelezőleg a nyomásos gazdálkodást, az illető törvényhatóság jóváhagyásával jövőre is fenntarthatja, ha a külső birtok a) tagosítatlan határokban vagy határrészekben fekszik, b) tagosított határokban fekszik, de több dűlőben van kiosztva; c) réteknél oly kis földrészletekből (parcellákból) áll, hogy azok egyenként alig alkalmasak legeltetésre. Ezeknél a birtokoknál a birtokosság közgyűlése határozza meg a vetésforgókat, továbbá azon módozatokat, amelyek szerint a rétek használandók és a tarló, ugar és rét legeltethető." 175