A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: A szabad gazdálkodás elterjedése Északkelet-Magyarországon a XIX. század végén

Heves megyében 1895-ben 189 691 hektár szántóföldből 25 516 hektárt (13,45%-ot) hagytak ugaron.

7 Ha feltételezzük, hogy az ugar háromnyomásos rendszerekben maradt meg, azaz a 25 000 hektár föld egyharmadát jelenti az összes nyomásos rendszerben művelt határnak, arra az eredményre kell jutnunk, hogy az egész megye szántóföldjeinek 40%-án volt még nyomásos rendszer. Más természetű forrásokból azonban biztosan tudjuk, hogy 1895-ben Heves megyében az összes területnek nem 40, csak 18,9%-án maradt fenn a nyomásos gazdálkodás.

8 Sopron megyében 1895-ben a szántóföld 5,9%-a volt ugar,

9 három nyomás esetén az összes szántó 17,7%-át kellene nyomásos rendszer szerint műveltnek tartanunk. Valójában azonban annak a hat helységnek a határa, ahol 1895-ben még fennállott a nyomásos rendszer, a Sopron megyei összes szántóföldnek nem 17,7 csak 3,4%-a volt.

10 A feltételezett és valóságos arányok ilyen nagy különbségei nem megmagyarázhatatlanok. A szántóföld egy részének ugaron pihentetése megmaradhatott azután is, hogy a nyomásos rendszer már megszűnt. A váltógazdaságok rotációjában is sokszor szerepelt még az ugar, ha nem is olyan nagy arányban, mint a két- vagy háromnyomásos rendszerekben. így érthető, hogy az ugar alapján számítva nagyobbnak tűnik a nyomásos gazdálkodás területe, mint a valóságban.

11 A földművelési rendszereket vizsgáló agrártörténeti kutatás ha nem akar tévutakra kerülni, nem elégedhet meg az ugar arányának elemzésével. A magyar agrártörténetírás abban a szerencsés helyzetben van, hogy 1902ből a szabad- és nyomásos gazdálkodás szerint művelt határok arányáról országos összesítéssel rendelkezik. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület birtokpolitikai tanácskozásán ismertetett adatok szerint 1902-ben 3583 település határában (az összes helységek 28,9%-a) volt még nyomásos rendszer, a többiben már szabad gazdálkodás. A szabad gazdálkodásra áttért falvak aránya a legnagyobb volt a Duna jobb parti megyékben (92%) és a Dunántúlon (90,9%) a legkisebb a Tisza bal parti országrészben (48,6%) és Erdélyben (52,4%).

12 A tájtörténeti kutatás a közölt adatokat azért nem tudta hasznosítani, mert a statisztikai összesítés forrása ismeretlen lévén, a kisebb tájegységek, megyék, járások, falvak adatai nem voltak kutathatók. 7 Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam, 1896. 115. 1. 8 Heves megye levéltára. Alispáni jelentés Heves megye 1895. évi állapotáról. Az itt közölt adatok szerint a megye 335 936 kataszteri hold szántóföldjéből szabad gazdálkodás folyt 270 944 kat. holdon (81,1%), nyomásos gazdálkodás pedig 64 992 kat holdon. 9 Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam, 1896. 115. 1. 10 Sopron megye levéltára. Alispáni iratok, 1895. 894/55, 14681/a 97. Az 1894. évi 12. te. végrehajtása során Sopron megye alispánja azt jelentette ugyan, hogy a megye területén egyetlen községben sem maradt fenn a nyomásos rendszer, a minisztériumi ellenőrzés azonban kimutatta, hogy a csornai járás hat községében (Sobor, Szentandrás, Bágyog, Szany, Szováth és Árpás) 1895 után is nyomásos gazdálkodás folyt. A hat község határában a szántóföld területe együttesen 10 067 kataszteri holdat tett ki, ami a Sopron megyei 291 534 kataszteri holdnak 3,4%-a. 11 Ha a fekete ugar felének bevetésével a három nyomásból hatos vetésforgó születik, a tiszta ugar a vetésterületnek csak 16,7%-a (1/6-a), ha kilences forgó, akkor csak 11%-a (1/9-e). Krzymowski: i. m. 268. 1. 12 Gaál Jenő (szerk.): A Magyar Társadalomtudományi Egyesület által az 1910/11. években tartott birtokpolitikai szaktanácskozmány előzményei, lefolyása és eredményei (Budapest, 1912.) 665. 1. 174