A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

Komoróczy György A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820—1848) Debrecen város fejlődésében a XIX. sz. fordulóján olyan változások következtek be, amelyek a XVII. sz.-i nagyarányú ipari termelésnek kézműipari ágazatát minőségileg befolyásolták. Megváltoztak a céhes termelés formái, a mesterek és legények kapcsolatai, az értékesítés rendje, s mindinkább kezdtek előtérbe lépni a kapitalista igényeket kielégíteni törekvő változások, amelyeket a tisztán feudális céhkeretek fékeztek. Debrecen reformkori lakosságának differenciálódása több úton következett be. A piaci lehetőségek, a szakmai rátermettségből eredő és a termelés területén jelentkező minőségi különbségek - amelyek révén egyesek a piacon nagyobb sikert értek el másoknál - mind befolyást gyakoroltak. De ugyanakkor a differenciálódásra a váratlan jövedelmi források sora is hatással volt, ezek között például a kedvező házasság, örökség, továbbá a helyi adottságok előnyösebb hasznosítása, a felvásárlások és nyersanyagbeszerzések változó alakulása, a mesterségbeli újítások gyakorlati alkalmazhatósága és nem utolsó sorban a szubjektív feltételek helyes érvényesítése, a helyes módszerek kialakítása és a segéderők foglalkoztatása. Ezeket a körülményeket az Országos Iparegyesület 1847-ben kiadott körlevelére adott válaszok bőséges magyarázattal világítják meg, melyekre a tanulmány részletesebben nem utal. A XIX. sz. első felében Debrecenben a korábbi századok városgazdasági részesedésétől eltérőleg a mezőgazdaság állt az élvonalban; Debrecen agrárjellegű várossá vált. Ezért az ipar e korban már másodlagos tényezőnek minősíthető. Mint ahogyan az 1560-as években már színpadra lépett egy bizonyos értelmű őrségváltás, amelynek kapcsán a korábbi kézműiparosok átadták helyüket a kereskedőknek s ezáltal a város vezető tisztségeit nagyrészt azok töltötték be, ugyanúgy a XVIII. sz. fordulójától fogva is egy más jellegű őrségváltás jelei kezdenek mutatkozni, hogy a XIX. sz-ban ez teljessé váljon. A XVIII. sztól kezdve a gazdasági vezérlő helyekre egyreinkább azok a személyek kerülnek, akik a megye vagy az ország, esetleg külföld más területeiről vándoroltak be és nyertek Debrecenben polgárjogot. Ezek sorában a kapitalizmus irányában fejlődő város életében élvonalba kerültek a Rickl, Kontsek, Raidl, Sesztina, Svetits famíliák, akik már a csírájából kinövő kapitalizmus lehetőségeiből indultak ki a XVIII. sz. fordulóján. Ezek már rendszerint túlnéztek a város feudális keretein és a polgáriasuló Debrecent látták maguk előtt. Kezdeményezéseik, a város fejlesztésére vonatkozó elképzeléseik nemegyszer nagy jelentőségre emelkedtek, tőkebefektetéseik új üzemek létrehozásánál is szerepet játszottak. A XVIII. sz-ban - Thirring számításai szerint - az Alföld városai közül „egyedül Debrecenben és Szatmárnémetiben pezsdült élénkebb ipari élet". Szerinte 1777-ben 2714 személyt írtak össze az iparosok között, ami a lakosság 10 Déri Múzeum évkönyve 145