A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Komoróczy György: A debreceni céhesipar reformkori helyzete (1820–1848)

12%-ának felel meg. Ez a szám 1782-ben 3251 személyre ugrott föl, s ez az összlakosság aránya tekintetében nem kedvezőtlen. De ezek a számok sem homályosítják el azt a tényt, amit már mások korábban felismertek, hogy az iparosság nagy része nem vált el a mezőgazdaságtól, a kézművesek közül sokan csak mellékesen foglalkoztak iparral, míg főfoglalkozásuk a földművelés maradt.

1 Egy 1770. szeptemberben készült statisztika az iparos létszámot az egyes városok figyelembe vételével az alábbiakban állapította meg: Székesfehérvárott 383, Debrecenben 1567, Pozsonyban 973, Sopronban 462, Szegeden 350, Kassán 303 iparos élt. E számok tükrében Debrecen kiemelkedően előrehaladott ipari termelőnek tűnik még akkor is, ha a számok mögött nem nagyvállalkozók húzódnak meg, hanem kisebb kézműiparosok.~ Érdekes, hogy a Thirring által is idézett Schwartner számításai szerint 1795-ben csökkent az iparosok és kereskedők létszáma Debrecenben, mégpedig 2829 főre. Schwartner maga a foglalkozások megoszlását is felsorolja. Mindenesetre az 1782-es évhez viszonyítva az önálló iparosok nagyarányú csökkenéséről lehet beszámolni, ami föltétlenül az összeírás nézőpontjainak nem azonos értelmezéséből eredhetett, mert a későbbi jelentés feltételezhetőleg az iparosoknál csak a mestereket vehette figyelembe, míg a korábbi tekintettel volt a segédekre is. Általános jelenség, hogy az 1825. évi válság után az egész országban az ipar fejlődéséhez kedvező feltételek alakultak ki, amelyek Debrecenben is érvényesültek. A valóban önálló iparosok száma 1828-ban Debrecen területén 1875 fő, a kereskedők száma 815 fő, ami Bihar megyében a legnagyobb ipari ellátottságot képviseli.'' Az 1829. évi összeírás'

1 az alábbi megoszlást tünteti fel: az iparosok összlétszáma 1875 ebből segédekkel dolgozik 475 1 éven át dolgozik 1388 V2 évnél hosszabb idő óta 307 V4 évnél hosszabb idő óta 144 nem gyakorolja iparát 36 együtt 1875 segédek száma 555 Az ország egész területére kiterjedő megfigyelései során Eperjesi az iparosodás folyamatának több kategóriáját különböztette meg. Rögzítette azt is, hogy kevésbé iparosodott városokban a kézművesek számaránya általában 46% körül mozgott; a „viszonylag iparosodottabb mezővárosokban" 9-10% 1 E tanulmány Debrecen reformkori demográfiai helyzetének kérdéseit elemző nagyobb munkának része. Az adatok önálló levéltári kutatás eredményei, az alább idézendő feldolgozások csak néhány mozzanat megvilágítását támasztják alá, miután a kézműiparosok gazdasági szervezeteiről és foglalkozási struktúrájáról áttekintő munka debreceni vonatkozásban ezideig nem jelent meg. E jegyzethez lásd Thirring Gusztáv: Városaink lakosságának kereseti viszonyai a XVIII. sz. második felében. (Magy. Gazd. tört. Szemle, 1901. Bp.) 138. Vö. még Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom iratai (Bp., 1957.) I. XVII. 8. jegyzet, továbbá Eperjesi Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon. Századok, 1963., 263., továbbá ugyanő hasonló címen önálló könyvében (Bp., 1967.). 2 Thirring: Városaink i. m. 109. 146