A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

hogy minden hajdú birtokos megnemesedik, vagy hogy minden hajdú birtokot nemesség fog a vétel utján magához húzni (ami egyik sem éppen lehetetlen) s igy az egész hajdú földet, minden ingó javaival együtt el fogja a nemesség az adó és egyéb szógálatok alól szabaditani. Miképpen állhat akkor fenn a Hajdú Kerület? Ki fizeti, ki hordozza azon fekvő terheket? Az ország több megyéi soha se fognak a Hajdú Kerület terheiből egy fillért is magokra venni - a tsupa zsellérség pedig s a városok közös jövedelmei azokat nem fogják birhatni. Látni való, hogy azon követelt, sőt már nagy részét bitorlott általános mentessége a hajdú városi nemességnek, azon kivül, hogy sérti a soha büntetlen nem sérthető szent igazságot, egyszersmind a legotrombább képtelenségekre vezet. Ezt tehát haladék nélkül eltörleni s a régi rendet vissza állitani, a legsürgetőbb szükség. Nem lehet az e végre szükséges intézetek megtételét a nemesség kivánsága szerént az ország gyűlésére s a Hajdú Kerület elrendeltetéséről készült országos munka felvételére halasztani, nemtsak azon igen fontos politicai ok miatt, mivel a legveszedelmesebb crisis, a dolgok mostani természet és törvény elleni állása miatt, minden szempillantásban a legiszonyúbb dühösséggel törhet ki, hanem tulajdonképpen azért is, mert itt nem valami ujitások, vagy eddig törvényesen gyakorlott jus eltörléséről van szó, hanem megfordítva, egyenesen arról, hogy azok a természeti és törvényes igazság útjából ki tért ujitások vagyis visszaélések, melyeket a nemesség lassanként ususba hozott, vagy igazabban most akar állandó ususba hozni, melyeket legfeljebb is egynehány esztendei régiség nimbusába tiszteletben kivan tartani, az igazsággal és törvényekkel egyező régi alapokra vezettessenek vissza, amire a legfőbb kormánynak nem tsak teljes jussa, de köteleztetése is van. Nem is tartozik ezen kérdés egyenesen az ország gyűlési tanácskozások köréhez, mert tartoznak é nemesek vagy nem, a hajdú földön a hajdú privilégiumok több mint kétszáz esztendei usus által eléggé megmagyarázott értelmében az adóval, melyet mindenkor fizettek, ez a privilégiumok visgálására és elitélésére vezetne, ami pedig, mint a törvény székek Ítélete alá tartozó dolog, ország gyűlési tanátskozásoknak tárgya nem lehet. Ezen kérdésbe az országos küldöttség sem ereszkedett, hanem a fenn álló állapotban tekintvén a Hajdú Kerületet, azt nyilván kimondotta.- hogy a nemesség abban semmi tehertől semmi mentséget nem követelhet. Hogy a hajdú városi terhek hordozására nézve ez előtt fenn állott rend minél elébb vissza állíttasson, s annál fogva a nemesség a privilégiumok, a százados usus s az azokon épült királyi rendelkezések értelmében haladék nélkül kötelességei teljesítésére teljes foganattal szoríttasson, azt a Hajdú Kerület belső csendességének helyre állításán s a királyi adó bátorságán kivül, maga a nemesség tulajdon java is múlhatatlanul és sürgetőleg megkívánja. Most a Hajdú Kerületben lakó nemesek - még a tsendesebb indulatuakat se vévén ki - akik valóban minden belső és külső fondorkodások daczczára is nem kevesen vannak - játékaivá és adózóivá lettek egynehány őket szüntelen izgató, ketsegtető, lelkiismeretlen csábitónak, akik vélek semmire sem vezető titkos öszvejöveteleket tartanak, töllök az ő ügyökben tejendő bétsi, posonyi, budai utazásaikra s egyéb költött lépéseikre tetemes summákat tsikarnak ki, s igy álnok azoknak jobbra forditható idejeket és pénzeket egyformán lopják és fetsérlik. Ezen kivül azon adóbeli tartozás, melynek megfizetésétől a nemesek oly makatsul vonakodnak, már most is tetemes, s mivel az adó legalább földjeikre mind amellett is esztendőnként felvettetik, ugyanaz rajtok minden esztendőbe 138