A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

les, az a hajdú fundusok természetéből, a hajdú privilégiumokból, sőt alkotmányos törvényünk rendszerébül is ellene mondhatatlanul bizonyos. A hajdú föld és szabadság katonai érdemek, katonai szolgálatok időről időre való teljesitések feltétele mellett erősíttettek meg a hajdúk szabadságai minden fejedelmek által, ezen katonai szolgálatokat a hajdúk s hajdú birtokosok teljesítették is mindenkor. A katonáskodás módja változásával, a katonai szólgálás egy része helyébe az adó fizetés terhe jött a hajdúkra - igazságosan é vagy nem, a most nem kérdés - mert azon terhet, szabadságaiknak VI. Károly által, ezen teher mellett történt megerősitésekor, az arról szóló diploma elfogadása által, elvállalták, elfogadták. Későbben ugyan ezen adófizetési teher, az 1790:25. t. с által is, mint actu legitime inhaerens obligatio, a Hajdú Kerületen meg hagyatott. Minthogy tehát az ezek szerént tagadhatatlanul teher, nevezetesen pedig adófizetési teher alatt levő hajdú földet, egyetlen egy nemes sem birja ugy, mint nemes, hanem mint hajdú, vagy mint annak representánsa, látni való, hogy a hajdú földön fekvő terheket senki a nemesség ürügye alatt le nem rázhatja. A hazai törvények tömegéből minden, a többekre, azoknak öszevefüggésére s a köz vélekedés országos usus által legvilágosabban megmagyarázott értelmekre való tekintet nélkül előrántott 1-ae 9-al s 1723:26 articulussal a legerőltettebb elfatsarások vétke nélkül, lehetetlen ezen igazságot megczáfolni. Mert hogy hazánknak a nemesség adótuli mentességét külömben oly buzgón védő törvény hozóji sem a régibb, sem az ujabb időkben éppen nem tartották a sarkalatos törvényekkel egyátaljába ellenkezőnek azt, hogy a nemesség a colonicális és más olyan fundusoktól, melyek nem övéik (fundi alieni), amilyenek a nemesekre nézve a hajdú fundusok, adót fizesse mind az 1595:6. t. czikkelyből, mind pedig az 1714, 1715, 1723 és 1729-k országgyűlési actákból ellene mondhatatlanul bizonyos, sőt az is tagadhatatlan, hogy éppen azon időpontban is, midőn a királyi hitlevélbe is beiktattatott 1741-k 8-k t. ez. alkottatott a 1-ae 9-nak és 723:6. articulusnak éppen nem tulajdonitotta a törvénykezés, sem azon betű szerént való értelmet, sem azt a kiterjedést, melyet azoknak most a hajdú városok nemesi ingerlőji tulajdonítani akarnak. Azért mondott ellent akkor (1741) Borsod vármegye, a csati nemesség az adózás ellen, uj formában előterjesztett panaszának. A hajdú városi nemesség ekkor is fizette az adót, az egész haza tudtával s fizették azt a colonicális birtoktól az ország több részeiben más nemesek is, sőt fizetik most is. De egyéb eránt a hajdú városi nemességnek minden terhektől való mentessége magával hazai alkotmányunk lelkével is ellenkezne. Ennek józan elvei szerént a magyar birtokos nemesség kérdésen kivül, részt vészen a haza rendes védelmében, melynek t. с alaptőkéje a közadó, mert annak fundusát, az urbáriális telkeket, egyenesen a maga tulajdonából adta ki. A puszták mentessége e részben csupa kivétel, melyet a természet örök igazságnak minden nap haladó diadalma - hihetőképpen nem soká fog megszenvedni. Már ha a hajdú földet biró nemes semmi adót, semmi szolgálatot attól teljesíteni nem fog, vajon nem ő lesz é egyedül a magyar ég alatt az a földbirtokos, aki sem polgártársának, sem fejedelmének, sem hazájának semmi hasznára sints? Vajon az ily minden kötelesség nélkül való állapot egy társaságos emberi valóságra nézve megalatsonyitó inkább és veszedelmes, mint azt okosan óhajtani lehetne. Végezetre ellenkezik a nemességnek a hajdú birtokokon s vagyonokon fekvő terhektőli mentessége a hajdúság s Hajdú Kerület polgári fenálhatásával is. Tegyük fel. 137