A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban

bitangolt mentségi jussoknak, elegendő oka arra, hogy a Hajdú Kerületi kormányt a lakosok ezen része gyűlölje, s annak minden alkalmatossággal ellen szegüljön. A hajdúk méltó bosszúsággal s elkeseredéssel érzik azon méltatlanságot, mely szerént, bár a hajdú földet s azon szabadságot, mellyel azon véllek együtt a nemesek is élnek, az ő vitéz őseik véreken szerzettek, s a későbbi időkbe szinte vérek és vagyonaik feláldozásával tartották meg: mégis egy idő ólta közöttök és felettek, azon emberek hatalmasodtak el, a kik idegen helyekről, s többnyire földes uri szóigálatok alól, vagy mint már akkor is nemesek, ide beköltöztek, vagy későbben szerentsések voltak magoknak a hajdú föld és szabadság áldásaiból az oly könnyű productió utján nemességet szerezni, hogy ezen nemesek, a kik éppen a hajdú városokat lakás által, azon külömben is elő ritkán kerülő egyetlen egy személyes kötöttséget, a nemesi személyes felkelést is kikerülik, lerázván magokról még a hajdú föld terheit is, azokat ő reájok hántották, s igy a legszembetűnőbb igazságtalansággal, mint egy földes uraivá tévén magokat a hajdúknak, azon szóigálatokat, tartozásokat, kötelességeket, melyek által a hajdú szabadság időről időre fentartatik, ő véllek hordoztattyák és telyesittetik. Ugyan ezen hajdúk a legnagyobb mértékben és méltán megelégedettének elöljáróikkal azért: mert bár tisztviselőik a hajdúi jussok és szabadság védelmére állíttattak elő, bár az egész boldogságsága előmozdítására esküttek hívséget, s bár nem a nemesektől fizettetnek, hanem a hajdú városi cassákból veszik a fizetést, mégis bennek ezen igazságtalan bitorlás ellen sükeres védelmet nem találnak. A harmadik osztálybeli adófizető lakosok végezetre szinte keveservesen érzik, hogy a magát mindenféle terhek alól kivonó nemesség, naponkénti szaporodása miatt a terhek, nevezetesen a királyi és házi adó, a katonatartás, a városi és ekklésiai szóigálatok rajtok minden nap sulyosabbodnak, s igy midőn a felettek semmi igazságos elsőbbséggel nem biró egyik nép osztály a maga kötelességei törvénytelen és erőszakos megtagadásából, mindenféle terhektől való mentességet hozott, ugyan akkor az éppen ezen igazságtalanság által okozott adó s köz szólgálatbeli hijány pótlására az ő jámbor szorgalmok s véres verejtékek gyümöltsei fordíttatnak s áldoztatnak fel - s ezen annyira szembetűnő igazságtalanságnak orvoslását mind e mellett is a hajdú városok kormányától hasztalan várják. Ily érzésektől lévén az egész nép szive elfoglalva, igen természetes, hogy ezek által a polgári társaság legbiztosabb erköltsi kaptsa az egymás iránti bizodalom, szeretet és jó egyetértés a külömböző sorsú lakosok között el szaggattatott s a helyett egymás ellen való torsalkodás, féltékenység, irigység és gyűlölség fészkelte meg magát a szivekben, s olly ellenséges állásba helyeztette a külömböző osztálybeli lakosokat egymás ellen, mely tsak igen tsekély indító ok hozzá járultával veszedelmes lázadásba mehet által; Ugyan ezen érzések a kormány ellen is - mint a mely felette kényszeritett állásában egyik nép osztály eránti kötelességeinek sem felelhet meg egészen. Mindegyik néposztályban bizodalmatlanságot, elégedetlenséget, s annál fogva engedetlenséget és arra való törekvést terjesztettek el, hogy mindenki, amint lehet, annak rendeléseit kijadszhassa, s polgári telyesitését minden lehető utakon és módokon ki rekeszthesse. Az egész népnek ily tsaknem általános demoralisáltsága közvetetlen azt a felette szomorú következést vonta már eddig is maga után, mely szerént, mivel a nemesség sem adót fizetni, sem más szóigálatokat telyesiteni nem akar 130