A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)
Történelem – Geschichte - Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban
- ugyanezen kötelességeket a hajdúság s a több lakosság sem örömest telyesiti - az adóból majd minden krajczárt, a katonaság részére majd minden portzió kenyeret, szénát és abrakot erőszakkal lehet kitsikarni, s a város szolgálatját szüntelen tartó kénszeritéssel kell a lakosok által telyesittetni. Emiatt a király adóbeli tartozás már is 40-50 ezer pengő forintokra nevekedett - minden nap szerfelett szaporodik, a városi közönségek gazdálkodása felett meg tsökkent, s mivel különösen a katonatartást a már arra tehetetlen lakosok helyett, gyakran magok a városok a közönség pénztáraiból kéntelenk telyesiteni, amiatt azok már eddig is tetemes adósságba verték magokat. A Hajdú Kerületnek 31 4 / 8 palatinalis portáktól most 22 065 pengő forintokat kell esztendőnként hadi adóul fizetni s azon adó mennyiségéhez képpest bizonyos számú szállásoló katonaságot kell tartani - Házi pénztáránál is tsak a rendes és valóban igen mérsékelt költségekre 10-12 ezer pengő forintokra van szüksége, mely summának, ha országgyűlések tartatnak, költségeire legalább 6000 pengővel kell szaporodni évenként. Hogy ezen terhek mostanába, sőt valaha kevesebbedjenek, annyival inkább, hogy a Hajdú Kerületről egészen levétetsenek, ahoz józan embernek reménysége nem lehet. De a városi szolgálatok is örökké szükségessek fognak lenni, mig a városok fenn állanak. Mindezekre a köz adóbeli tartozásoknak és városi szolgálatoknak mik a fundusai? Mind a társasági élet örök törvényei, mind a hajdúk privilégiumai világos értelmek szerént a hajdú föld, s az azon élő emberek ingó és ingatlan vagyonai, a nemteleneknek fejeikkel együtt. - A hajdú föld soha se fog többé egy négyszegű öllel is nevekedni, abból hát egy talpalatnyit sem lehet az adó és városi terhek alól ki vonni. Szintén ezt kivánja az igazság minden ingó javakra és vagyonokra nézve is. De mi történt mostanában? s mi történik naponként? A nemesség a földjeire felvetett igen tsekély adót nem fizeti. Ingó javaira, lovaira, szarvasmarháira, juhaira stb. országos öszvevetés elvei következésében semmi adó sem vettetik fel, pedig éppen a nemességnek, mint vagyonosabb néposztálynak van minden esetre több ily ingó vagyona, lova, jussa és marhája. Ez által a hajdú földön élő, járó jószágnak közel két harmada az adó fundusától a legnagyobb igazságtalansággal elvonatik, s az azt illető teher a nép két utóbbi osztályára hárittatik. Még pedig annyival inkább bosszantóbb a nemesség marhájára nézve, mivel a nemesség járó jószága, az ezen környékbeli hibás gazdálkodás rendje szerént, nem éppen a nemes ember tulajdon birtokán legel, hanem többnyire s nagy részént azon szegény hajdúk és több birtokosok szántó és kaszálló földjein, a kik éppen azért, mivel már kevés marháj ok van, semmit azokból el nem titkolhatnak és igy kevés számú barmaiktól felette terhes adót fizetnek, katonát tartanak, minden városi szóigálatokat telyesitenek, s mind ezeken felyül mikor a haza védelme kivánja, százanként állitják fiaikat a magyar ezred sorai közzé. De még itt nem állapodnak meg a nemesség igazságtalan mentességének veszélyes következései. A nemesség, vagy minden teher nélkül élhetés, minden ember előtt kedves. Ezt tehát elérni, azaz megnemesedni minden törekedik, akinek abba módja van. De kiknek van ebben leginkább módjok? Bizonyossan a legtehetősebbeknek, a kiknek legtöbb vagy felesebb ingó és ingatlan vagyonaik vágynak. Mennél több ily tehetősebb familiáknak sikerül a hajdú föld áldásaiból megnemesedni, annál több fő vagyont illető adó alól búnak azok ki, annyival többet háritnak azon szegény birtokos és lakos társaikra, a kiknek abban módjok nints. És valóba az ily uj nemeseknek száma kevés esztendők 131
