A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

nyitotta igazát, továbbá az elhalt rektor feleségének önként tett vallomásával, aki saját apjával szemben vallotta, hogy „maradt annyija a volt rektornak ipára, amennyiből bőven kitelt volna azon időben, amikor is 30 s több Ft-kat ért egy köböl búza". Megítélték a hitelezőnek a 70 forintot, azonnal meg is fizette. A 10 forint perköltséget Mátyás-napra ígérte. 1822. okt. 5-én még egy 1818-ban történt szénalopás, ez évbeni vederlopás (mindkét esetben sárrétudvari lakostól), a törvénykezés alatti engedetlensége és makacssága miatt öt rénes forintra ítélték a vádlottat. - Ekkor ítéltek három lúd ellopásáért a kár megtérítésén túl három rénes forintra egy ifjút. A 69. oldalnak az alján feltehetően a hadnagy jegyezte be egy 1813. évi restancia kifizetését. Sem az ügyről, sem pontos idejéről nem jegyeztek fel semmit. Hiányzik a keltezés és a bejegyző aláírása is. Az 1823 és 1824 évről bejegyzés nincs, 1825-ről is csak az új széképítés. 1826-ban egy asszony „gyujtogatónak kiáltott ki" egy férfit. Bevallotta, hogy csak bosszúból mondta, ezért csak felét kellett megfizetnie a büntetésnek. 1827. december 27-én a következő büntetéseket rótták ki: egy férfit szomszédja nádfala korcának levagdalásáért 3 forint, egy asszonyt két másik asszony megsértéséért 3 forint, egy asszonyt és leány lakóját tyúklopásért a tyúk megadására és l-l forintra, december 31-én egy férfit, az eklézsia deszkái közül, a templom mellől „a nádfalon által tett deszkáért" egy forint büntetésre és még két szál deszka megadására ítélték. Ezek is a templom mellől vesztek el. Ha határidőre nem adná meg, a két deszkáért 2 forintot fizet. Itt írták először magyarul a keltezést: „költ, mint feljebb". - Tyúkper a következő is: ugyanazt a tyúkot két gazda vallotta magáénak. Az egyiknek a napa elfogta a vitatott tyúkot, feltette a padlásra. Mikor a másik gazda fel akart menni, hogy megnézze, forró vízzel leöntötte, úgy hogy megégette a bal karját. 12 forint büntetést szabtak ki. Valószínűleg a harcias öregasszony ura adott rögtön ezután reverzálist, mert a két név azonos: „Fogadást tettem (a Tanács előtt ti.), hogy a feleségemmel való házsártoskodást, civakodást ennek utánna magamtól távoztatom, s fogadom, hogy többé Birák Uraimék (nak?) ebből bajok vélem nem lészen. Ha lészen, - a birák tetszésük szerint bánjanak velem." 1829. május 26-án már harmadízben szólították a hadnagyi szék elé, egy pásztorok bérét megfizetni nem akaró személyt. Most sem sikerült jobb belátásra bírni. (71. oldal.) — „Két asszony egymást igen rut, mocskos szókkal megtámadták." Megbékéltették őket, de egy-egy forintot fizettek. - Ezen az oldalon jegyezték be: „ltj. Mile Fái a Hadnagyi hivatalt eltöltötte az 1828, 1829. és 1830-as esztendőkben." Dicséretére legyen mondva - hadnagysága idejének három éve alatt két ízben kellett csak ítélkeznie. Megérdemelt tekintélye volt, már 1811-ben és 1819-ben is ő volt a hadnagy. 1831. február 3-án egymás megbántásáért büntettek meg két férfit. Egyik arcul csapta a másikat. Az ítélet szerint fizettek neki érte egy juhot, a másik fizeti „a birák uraiméknak való" tartozást. Gyermekeik előtt kötelezték őket a békességre. - Március 12-én kelt három testvér következő megegyezése: „Mi Birák Uramiék előtt adjuk tudtára, akiknek illik, hogy oly egyességre mentünk, hogy kisebb testvérünknek az egész udvar, ház, istállót által attuk, vagy engedtük, hogy én Gáspár kisebb testvér tartozom József bátyámuramnak a fejendő Épületekért udvarért fizetek 27 Ft-okat, „Én pedig József fizet Sámuel bátyámuramnak fizetek négy Ft-ot. Mellyről is adjuk kezünk írásával megerőssitet levelünket Szokot Pecséttel megerősítve, иду hogy aki észt fel bontya. vagy háborgattya, vinculumul teszünk fel 50 Ft-okat. Anno 1831-ik Esz március 105