A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

pedig valami pletykán megindulna akár egyikőnk, akár másikónk, tehát akkor ezen dolgunk is forduljon íel és büntettessünk a Statútum szerint." Február 23án tárgyaltak „egy sejem elveszett kötő eránt" - mivel tanú nem volt, az alperest „hitre bocsátván harmad magával" (fiával, feleségével) a kárra fény nem derült. - Ugyanekkor két férfit veszekedésért és sértegetésért 30 garasra, egy férfit a „Mixta sedes dehonestációjáért" hat forintra, két férfit tyúklopásért, a kár megtérítésén túl egy-egy forintra büntettek. Február 26-án két férfi, feltehetően édes testvérek - a protocollumbani bejegyzéssel - tudtul adják azoknak, akiket illet, hogy egymással milyen feltétel mellett kötöttek állandó békességet. Az egyik leteszi a bírák által megítélt három forintot, a másik pedig . . . „sem egy ér, sem másér. . . bátyám urammal, иду successoraivdl soha ezen dologért perleni ne legyek semmi Törvény Szék előtt állandó, sőt ha akár eő kegyelme, akár én kezdem el a pert, tehát akkor akármelyikünk kezdi a civakot, vehesse meg akár mely biró a törvényes büntetést nemcsak, hanem a magistratus is rajtunk nagy fáradságát megvehesse". (59. oldal.) Szeptember 3-án szőlőskertbeli „kázusáír" büntettek egy férfit, ezt maga a hadnagy jegyezte be. Október 7-én: „a zsidó árendás feleségén véghez vitt becstelenités és sértés, istenkáromlás miatt" büntettek meg egy férfit. A tyúklopás, adósság meg nem fizetése, szalmalopás, asszonyok vagy férfiak verekedése, veszekedése, rágalmazás a „Mixta sedes dehonestácioja", sőt halmozott bűnök: becstelenités, sértés, istenkáromlás miatt, 11 esetben tárgyaltak. Ez mutatja a közerkölcsök további romlását. Ezt csak belső okokra tudjuk visszavezetni, a rossz példa általában újabbat szült. Ilyen körülmények közt nehéz dolga volt az 1816-ban szótöbbséggel választott új főhadnagynak és tanácsnak. Január 24-i tárgyalásukon a megkövetelt reverzálisban a tettesekkel szemben keményebb hangnem szólal meg: „Mi alulírottak adjuk tudtokra ezen reversalisunk rendében mindeneknek, hogy a közelebb múlt 1815-ik esztendő dec. 29-én csapszékbe al és al megverekedvén, oly feltétel alatt léptünk békességre, hogy ezáltal a Ttes Ns Vármegyében reánk szabandó büntetés alól magunkat nem akarjuk kivonni, (minthogy már a dolog a Ttes Ns Vármegyére refer áltatván, elvégzése hatalmunkban nincsen,) hanem hogy egyikőnk is sem t, sem t, sem az ó, sem egy, sem más testvérjöket, vagy atyjokíijajit sem csapszékbe, sem az útszán, sem más akármely helyenn meg nem támadjuk, sőt csak szóval is szemekre nem hánnyuk, és ha akárki közölünk a fent kinevezetteket, megtámadná mindenikőnk minden személyválogatás nélkül telyes just engedünk a Helybéli Nemes Hadnagyi Széknek, hogy mindentovábbi törvénykezés nélkül (semmi néven nevezendő jószágunkat ki nem kötvén,) 500 Rft-ig exequáltassa. Melyről adjuk ezen tulajdon kezünk aláírásával, vagy kezünk keresztvonásával megerősített Reverzális levelünket Költ Szerepen, Mixta Sedés lévén 24. Jan. 1816. (A hadnagy és a község pecsétje és 10 reverzálist adó aláírása, keze vonása) . . . A nemesi Főhadnagy, a községi főbíró, esküdtek és kishadnagyok jelenlétében." (61. oldal.) Ugyanilyen szövegű reverzálist adott ki a következő oldalon két sértett is, azzal a különbséggel, hogy ők „a dologban bejött tanuk" meg nem támadását is megígérték. Nagy verekedés, nagy ügy lehetett ez és nemcsak az új főhadnagy és nemesi szék erélye, hanem a vármegyétől való félelem is tükröződött 103